2016. szeptember 22., csütörtök

Bakonyi sertésszelet burgonyagombóccal

A bakonyi sertésszelettel valahogy úgy voltam, hogy fogalmam nincs miért, de mostanig nem főztem. Pedig ettem nem is egyszer, ízlett is, de amolyan vendéglői kajának tekintettem, amit van, amelyik szakács jól készít, de van, amelyik nem, emiatt eléggé lutri bakonyit rendelni vendéglőben - legalábbis mifelénk. Aztán a minap találtam egy szép darab karjat a fagyasztóban takarítás közben és úgy döntöttem, ebből valami szószos húst készítek, így esett a választásom a bakonyira. Gondoltam, ha már bakonyit készítek, akkor szétnézek kicsit azokon a gasztroblogokon, amelyekről sokat tanultam, hadd lám, a kedvenceim, hogyan készítik ezt az ételt. Az Apróséf receptje tetszett leginkább, így hát az alapján készítettem el, apró-cseprő változtatásokkal.

2016. szeptember 16., péntek

Lucskos káposzta, ahogy "mű szoktuk"

Ilyenkor, ősszel az egyik kedvenc ételem a lucskos káposzta, valahogy nem tudok betelni vele, mert nincs is annál jobb, mint frissen főtt, zsengekáposzta egy kis sertéshússal összerottyasztva. Ez mifelénk, de legalábbis a mi családunkban amolyan egytálételnek számít, nem is szoktunk hozzá tálalni másodikot csak legfennebb egy kis palacsintát vagy lángost. De nem könnyű, jó lucskost készíteni, ugyanis nagyanyám szerint, nem szabad belőle sem káposztalevest sem káposztafőzeléket készíteni, mert "lucskos, az úgy jó, ha lucskos". Nem is szaporítom tovább a szót, csak még annyit mondok el elöljáróban, hogy ez egy családi recept, így készítette nagyanyám, így készíti édesanyám és az összes nagynéném és egy így jó, ahogy van.

2016. szeptember 14., szerda

Mákos-meggyes pite

Az egész azzal kezdődött, hogy a múlt héten zserbót sütöttem a szomszédlánynak, aki Angliában él és a lányom barátnője. Most épp hazajött, s mivel kedvence az én zserbóm, gondoltam, meglepem vele. Csakhogy ezúttal úgy döntöttem, hogy nem a nagy tepsimben sütöm, hanem egy kisebben, de az adagot kicsit benéztem, és megmaradt gombócnyi tésztám. Gondoltam, sebaj, a hűtőben kibírja másnapig, s közben azt is "megálmodom", mi legyen belőle. Másnap úgy döntöttem kifli lesz a maradék tésztából, de mivel nem volt kemény lekvárom, hamar készítettem egy kis máktölteléket, csakhogy megint elméreteztem az adagot és sok lett a töltelék. A máktöltelékem ott pihent egész mostanig a hűtőben jobb sorsra várva, még tanácsot is kértem az Erdélyi ízőrzők csoportban a társaimtól, hogyan hasznosíthatnám ezt a tölteléket. Jöttek is jobbnál-jobb javaslatok, de nem én lennék, ha csak úgy lazán valamelyik recept szerint készítettem volna egy süteményt. Közben kiagyaltam azt is, hogy pite lesz belőle, a hűtőben pihenő máktölteléket egy kis tojáshabbal fellazítom, megszórom meggyel és úgy sütöm meg. S íme, ez lett belőle, de mondom is, hogyan készült.

2016. szeptember 13., kedd

Töltött paprika római tálban

Hát ezt sem ma főztem, de mivel még mindig szezonja van, gondoltam, beblogolom, hátha valakinek jól jön az az újítás, amit eszközöltem a hagyományos töltött paprikámon. De kezdjük az elején: amióta főzök, azóta töltött paprikát is készítek, hiszen a családból mindenki nagyon szereti, és eszem ágában sem volt újítani rajta. Ám, a múltkorokban valahogy úgy jött ki a lépés, hogy nem volt időm sokat bíbelődni a töltött paprikával, így hát az egészet beleburrantottam a római tálamba, és belöktem a sütőbe. Az eredmény mesés lett.

2016. szeptember 8., csütörtök

Hagyományos szilvás gombóc

Szilvából a legjobb dolog, ami készülhet az a szilvás gombóc. Más szerint bizonyára valami más, s olyan személyt is ismerek, aki szerint a szilvapálinka. Elképesztő mennyiségeket meg tudok enni belőle, s amióta megtanultam rendes krumplistésztát gyúrni, azóta szívesen is készítek. Mert nem mindig tudtam tisztességes krumplistésztát gyúrni, és sokáig meg voltam győződve róla, ez nekem nem is fog menni. Aztán rájöttem, hogy ezt nem lehet amolyan "tudományos alapon" készíteni, hogy kimérjük a lisztet, oszt hozzáadjuk a krumplit, stb., sokkal lazábban kell ezt készíteni. Épp úgy, ahogy nagyanyáink készítették, "érzésből", és a mennyiségeket "gondolomra" kell hozzáadni. Ezt azért írtam le, mert itt alább igyekeztem mindenből valamilyen mennyiséget írni - mert a Székely Konyhában nem jelenhet meg, "gondolomra", "találomra" mértékegységekkel -, de egyáltalán nem biztos, hogy annyi kell, amennyit írtam. A liszt mennyisége ugyanis nagymértékben függ a krumpli minőségétől, legfőképp víztartalmától, és az sem mindegy, milyen a hőmérséklete, amikor gyúrni kezdjük. Fiatalasszony koromban ugyanis nagyon türelmetlen voltam, nem vártam meg, hogy hűljön ki a megtört krumpli, úgy kezdtem hozzágyúrni a lisztet, a tészta ragacsos, csirízes lett, nem akart elválni a kezemtől bármennyi lisztet próbáltam hozzágyúrni. Aztán édesanyám világosított fel arról, hogy meg kell várni, hűljön ki teljesen a krumpli, de még akkor is ügyetlenkedtem, mert egyik nap megfőztem a krumplit, másnapra az tényleg teljesen kihűlt, csak épp a krumplitörővel nem lehetett megtörni. Kiderült, a krumplit melegen kell megtörni, aztán amikor teljesen kihűlt, akkor kell hozzágyúrni a lisztet. Szóval nyűgöltem épp eleget, míg a krumplistészta engedelmeskedni kezdett nekem is, ezért azt javaslom a kezdőknek, ha elsőre nem sikerül, akkor olvassák el még egyszer figyelmesebben, amit itt fennebb összehadováltam, s amit alább a receptleírásban "tudományoskodtam", s ha akkor sem jönnek rá, hol tévedtek, akkor kérdezzenek bátran. Amire tudok, válaszolok.

2016. szeptember 6., kedd

Lecsó házi tarhonyával, hámozott zöldségekkel

Ne csak befőzzünk, valamit együnk is! Amikor sok a zöldség, mi mást is lehetne főzni, mint egy jó lecsót. Na most, jó előre felhívom a figyelmet, hogy a látszat ellenére, ebben a lecsóban van ám egy-két csavar, s nem is olyan egyszerű elkészíteni. Úgy fogtam hozzá az elkészítéséhez, hogy ki akartam próbálni valamit, méghozzá azt, amit kedves régi osztálytársam Szikszay Laci feleségétől, Orendi Enikőtől hallottam azt sem tudom mikor. Enikő ugyanis a lecsót mindig úgy készíti, hogy a paprikát lesüti, meghámozza, de a paradicsomot is lehéjazza, mert szerinte, így nem okoz gyomorégést. Noha gyomorégést legutóbb majdnem 25 évvel ezelőtt terhesen éreztem, gondoltam, nekem sem árthat meg egy kis gyomorkímélő lecsó. Aztán úgy döntöttem, túl egyszerű lenne még így is, nekiveselkedtem, s készítettem egy kis házi tarhonyát. De mondom is, hogyan készítettem. 


2016. szeptember 5., hétfő

Almapaprika és paradicsompaprika ecetben

Vagy befőzök, vagy befőzök... Szóval, beindult nálam a nagyüzem a befőzések terén, ma erre az isteni savanyúságra kerül sor. Nagyon szeretem az almapaprikát, csak nem tudom mitől, vannak évek, amikor veszettül csípős a paprika. Egyik évben például annyira csípett, hogy szinte ehetetlen volt, akkor döntöttem el, hogy a csípősségét oldandó, ezután vegyítem paradicsompaprikával. A következő évben már így tettem el az almapaprikát és nem bántam meg, mert a végeredmény egy kellemesen csípős savanyúság lett.

2016. szeptember 4., vasárnap

Ánizsos savanyú uborka és cukkini

Befőzök ezerrel, ma épp ezt a finom savanyú uborkát teszem el télire. Nem mellesleg, ez a fiam kedvence, de ez az a savanyúság, amiből még soha nem sikerült annyit eltenni, hogy elég legyen. Az uborkát egyébként általában mindenki korábban szokta eltenni, én viszont soha nem tettem el szeptember előtt. Ugyanis általában megvárom, hogy megjelenjen a piacokon az a fajta uborka, amelynek a külseje rücskös, érdes, talán még kicsit szúrós is - biztos van ennek egy pontos neve, de nem volt időm keresgélni a Google-ben. Lényeg a lényeg, hogy ma ez kerül sorra az alább vázolt recept szerint - a képen látható savanyú uborka évekkel ezelőtti eltevés -, és ez az a savanyú uborka, ami az én konyhámban még soha nem romlott meg. Egy aprócska dologra felhívnám azok figyelmét, akik most fognak hozzá uborkát eltenni: alaposan nézzék meg, hol vásárolják az uborkát! A bevásárló központok uborkái bármilyen szépnek nézzenek ki, nem alkalmasak eltevésre, ezek ugyanis kevés ún. száraz anyagot tartalmaznak, nagyobb részük víz, minimális bennük a rost, emiatt történik meg, hogy tél végére az üvegekben csak az uborka héja marad, a belseje teljesen felszívódik. Emiatt én mindig piacról, évek óta ugyanattól a vranceai kofától vásárolom az uborkát, még eddig nem csalódtam benne, A só és az ecet minősége sem mindegy, én általában parajdi durva sót és 9 fokos besztercei ecetet használok.

2016. szeptember 3., szombat

Bedobálós savanyúság

Mea culpa, régóta nem jártam erre, mert közben kirándulni jártam itt-ott, illetve megnősült a fiam. Ezek az események pedig jócskán lekötötték a kevéske szabadidőmet, amiből nem igazán maradt blogolásra. Sajnálom, legfőképp azért, mert rakás finom nyári ételt is készítettem - közülük többről is készült fotó -, de már oda nem jutottam, hogy bármit is beblogoljak. Most pedig megdöbbenve vettem észre: jé, már szeptembert írunk, s nekem alig van egy-egy üveg lekvárom a kamarában! Így, máris egy kitűnő savanyúság receptjét osztom meg veletek, méghozzá a bedobálós savanyúságét. A receptjét valamikor 10-15 évvel ezelőtt a szülőfalumbeli Kovács Annuska nénitől tanultam, aki a Salamon Ernő Gimnázium menzájának volt a főszakácsa évekig. Egy interjú kapcsán kerestem fel - akkoriban ment nyugdíjba - aztán természetesen a főzésnél kötöttünk ki, s mivel épp ilyen őszi időszak volt, az eltevések is szóba kerültek. Utána évekig az ő receptjével tettem el télire ezt a savanyúságot, aztán jött néhány év kihagyás, és sajnos, a papírfecni is valamerre elkarlódott, amire a feltöltő lé receptjét írtam. Ezért örültem meg nagyon, amikor kb. egy évvel ezelőtt megláttam Bálint közlegény bejegyzését a bedobálós savanyúságról, mert ráismertem az Annuska néni receptjére. Még akkor elmentettem a receptet, az elkészítésére viszont csak most került sor, egy-két pontban el is tértem az eredeti leírástól, de a lényege ugyanaz.