2017. január 31., kedd

Lekváros derelye – Barátfül

A lekváros derelye vagy barátfül egyik kedvenc téli ételem, mégis - ki tudja, mi okból - ritkán készítek. Szerintem, a lapító, azaz a jó öreg gyúródeszka a ludas a dologban, azt ugyanis elővenni is unom, de használat után lemosni, elpakolni még inkább rühellem. A másik ok az lehetett, hogy az üzleteinkből jó ideje eltűnt a "marmaládé", vagyis az a kemény gyümölcslekvár, amit többféle gyümölcsből készítettek, nagy ládákban forgalmaztak, és az élelmiszerboltokban hatalmas késsel metszették ki belőle a szükséges mennyiséget, aztán barna papírba csomagolva adták át a vevőnek. Nos, ilyen lekvárt legalább 25 éve nem láttam, folyós lekvárral viszont nem lehet derelyét készíteni. Pedig a derelyét szeretem, nagyon is szeretem... Jó ürügynek kínálkozott az első forgatás a kis konyhámban a derelye készítésre, ráadásul Ilus barátnémtól kaptam finom, igazi szilvalekvárt is egyenest a szilva hazájából Ülkéről. Így hát, mint a korábban posztolt kisfilmben is láthattátok, nekigyürkőztem derelyét készíteni. 

2017. január 15., vasárnap

Mustáros szelet zöldséges bulgurral

Egy jó vasárnapi ebédnek nincs is jobb a mustáros szeletnél, s ha adott minden hozzávaló akkor még mindig el is készíthető. Viszont nem mindegy, milyen körettel tálaljuk! Általában ugyebár az ilyen mártásos, szószos ételeket hagyományosan vagy párolt rizzsel, vagy kifőtt tésztával, vagy krumplival tálaljuk. S ezzel nem is lenne gond, ha nem hízlalna ezekben a társításokban. Jó ideje már, hogy keresem azt az optimális köretet, ami aspektusában, ízvilágában hasonló a fennebb említettekkel, mégsem hízlal. Így bukkantam rá a bulgurra - amit török rizsként is emlegetnek - ami ugyebár tejes érésben lévő búza kiszárítva, így lényegesen kevesebb a keményítő és szénhidráttartalma. Ezek után a kérdés csak az volt, hogyan is készítsem el, hogy az jó legyen, de Fördős Zé blogján erre is találtam megoldást. Mondjuk Zé zöldséges bulgurjától elég sokban eltértem, de nekünk ez így is ízlett.

2017. január 14., szombat

Lekváros derelye, nudlileves és tárkonyos krumpligombóc-leves


Boldog új évet minden kedves Olvasómnak! Úgy vélem, egy kis magyarázattal tartozom az eltűnésemet illetően - erre viszont némi magyarázattal szolgál ez a kis film is. A történet azzal kezdődött, hogy a lányommal nagy felújítási munkálatokba kezdtünk még múlt év novemberében - rá is fért a konyhámra - és mivel kalákamunkában készült el kissé elhúzódott a munkálat. Épp, hogy elkészültünk az ünnepekre. Az új évben aztán kaptam egy új megbízást is, felkértek, hogy legyek a műsorvezetője a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjának, amit én örömmel el is vállaltam. Innen jött a következő ötlet, hogy a forgatás történjen az én felújított konyhámban. Így hát múlt kedden jött Zsuzsika és Huni - a két operatőrkolléga -, akikkel együtt elkészítettük a nyers filmet, amit aztán Elemér vágott készre. A Hargita Stúdió kérése az volt, hogy valami téli és hagyományos székelyföldi étel készüljön, ezért esett a választásom a lekváros derelyére, s ha már krumplis tésztával dolgoztam, gondoltam, bemutatok még két egyszerű levest is, ami ugyanabból az alapanyagból készül. Na, de úgy vélem, ennyi elég is lesz elöljáróban, nézzétek meg a filmet, mert minden lényeges információt megtaláltok rajta.