Szilvából a legjobb dolog, ami készülhet az a szilvás gombóc. Más szerint bizonyára valami más, s olyan személyt is ismerek, aki szerint a szilvapálinka. Elképesztő mennyiségeket meg tudok enni belőle, s amióta megtanultam rendes krumplistésztát gyúrni, azóta szívesen is készítek. Mert nem mindig tudtam tisztességes krumplistésztát gyúrni, és sokáig meg voltam győződve róla, ez nekem nem is fog menni. Aztán rájöttem, hogy ezt nem lehet amolyan "tudományos alapon" készíteni, hogy kimérjük a lisztet, oszt hozzáadjuk a krumplit, stb., sokkal lazábban kell ezt készíteni. Épp úgy, ahogy nagyanyáink készítették, "érzésből", és a mennyiségeket "gondolomra" kell hozzáadni. Ezt azért írtam le, mert itt alább igyekeztem mindenből valamilyen mennyiséget írni - mert a Székely Konyhában nem jelenhet meg, "gondolomra", "találomra" mértékegységekkel -, de egyáltalán nem biztos, hogy annyi kell, amennyit írtam. A liszt mennyisége ugyanis nagymértékben függ a krumpli minőségétől, legfőképp víztartalmától, és az sem mindegy, milyen a hőmérséklete, amikor gyúrni kezdjük. Fiatalasszony koromban ugyanis nagyon türelmetlen voltam, nem vártam meg, hogy hűljön ki a megtört krumpli, úgy kezdtem hozzágyúrni a lisztet, a tészta ragacsos, csirízes lett, nem akart elválni a kezemtől bármennyi lisztet próbáltam hozzágyúrni. Aztán édesanyám világosított fel arról, hogy meg kell várni, hűljön ki teljesen a krumpli, de még akkor is ügyetlenkedtem, mert egyik nap megfőztem a krumplit, másnapra az tényleg teljesen kihűlt, csak épp a krumplitörővel nem lehetett megtörni. Kiderült, a krumplit melegen kell megtörni, aztán amikor teljesen kihűlt, akkor kell hozzágyúrni a lisztet. Szóval nyűgöltem épp eleget, míg a krumplistészta engedelmeskedni kezdett nekem is, ezért azt javaslom a kezdőknek, ha elsőre nem sikerül, akkor olvassák el még egyszer figyelmesebben, amit itt fennebb összehadováltam, s amit alább a receptleírásban "tudományoskodtam", s ha akkor sem jönnek rá, hol tévedtek, akkor kérdezzenek bátran. Amire tudok, válaszolok.
Hozzávalók
A tésztához: kb. 1 kg burgonya, 20-25 dkg liszt, 1 tojás, 1 evőkanál zsír, pici só.
A töltelékhez: 0,5 kg magbaváló szilva, őrölt fahéj.
A tálaláshoz: 15-20 dkg zsemlemorzsa, 1 evőkanál vaj, illetve cukor.
Elkészítése
1. A burgonyát annyi enyhén sós vízben, amennyi épp ellepi, héjában megfőzzük. Ha megfőtt, leszűrjük, meghámozzuk, burgonyatörővel megtörjük és hagyjuk teljesen kihűlni.
2. Ezalatt a szilvát kimagozzuk, a nagyobb szemeket kettévágjuk, és mindegyik közepébe kevés fahéjt szórunk.
3. Ha a burgonya teljesen kihűlt, hozzáadjuk a tojást és a zsírt, csipetnyi sót szórunk rá és annyi lisztet gyúrunk hozzá, hogy könnyen formázható tésztát nyerjünk.
4. A meggyúrt tésztából gombócnyi darabot csípünk, tenyerünkben ellapítjuk, a közepébe fél fahéjas szilvaszemet nyomunk és gombóccá formázzuk.
5. A megformázott gombócokat bő, lobogó, sós vízben kifőzzük.
6. A zsemlemorzsát a vajon megpirítjuk, a kifőtt gombócokat beleforgatjuk.
7. Cukorral megszórva tálaljuk.
Jó tudni!
• A gombóc akkor főtt ki, ha feljött a víz tetejére.
• A burgonyát csak melegen lehet olyan finomra törni, hogy alkalmas legyen a tésztakészítéshez, de lényeges, hogy teljesen kihűljön, mielőtt a lisztet belegyúrnánk. A meleg burgonyától ugyanis ellágyul a tészta.
• A szilvás gombóc egy-két hónapig fagyasztással tartósítható. A megformázott gombócokat tálcára sorakoztatva tegyük a fagyasztóba, majd miután megfagyott zacskózzuk. Felhasználáskor a fagyott gombócokat tegyük a lobogó vízbe, és úgy főzzük ki!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése