2015. december 4., péntek

Diós-mákos bejgli

Adventi morfondír, róráté helyett

Jócskán benne vagyunk az adventben, hiszen vasárnap már a második adventi gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorúkon. Egyre közelebb a karácsony és a háziasszonyok már tervezik a karácsonyi menüt. Mit főzzek, mit süssek, mi kerüljön az asztalra az ünnepen? - ezek a leggyakoribb kérdések ebben az időszakban. De ilyenkor jobban figyelünk magunkra, az apró jelekre is. 
Tegnap amikor kenyeret vásároltam kedvenc pékségemben, mivel épp pénz is volt nálam, hirtelen indíttatásból úgy döntöttem, veszek öt kiló lisztet, hogy legyen a karácsonyi sütéshez, meg aztán, ennyivel is kevesebbet kell cipekendnem a végső nagy bevásárlási hajrában. A kedves kiszolgáló hölgy megkérdezte: mire lesz a sok liszt? Mondtam karácsonyra, mert néhány éve szeretteimnek bejglit sütök az ünnepre ajándékgyanánt, mert erről tudom, hogy mindig nyerő, mindenki örül neki és jó szívvel fogadja. "Milyen jó ötlet!" - álmélkodott a kiszolgáló hölgy afelől érdeklődve, van-e valami jó bejgli receptem, mert ez a sütemény kényes, nem mindig sikerül szépre sütni, és az is előfordul néha, hogy felreped. Aztán hazafelé menet találkoztam még két fiatalasszonykával, mindkettő úgy megörült nekem, mintha az őrző angyalát látta volna meg bennem, és rögtön afelől érdeklődött: van-e valami tuti bejglireceptem. Nekik is mondtam, van, és a kellő időben posztolom is a blogomon. Hanem odébb menve, magamban morfondírozva, arra gondoltam, jelnek kell tekintenem azt, hogy szűk fél óra leforgása alatt hárman érdeklődtek személyesen a tutibiztos bejglirecept felől, és nem lesz jó, ha azt majd karácsony előtt egy-két nappal posztolom, ahogy eredetileg terveztem. Az érdeklődőknek ugyanis be kell szerezniük a hozzávalókat, és az is lehet, hogy néhányan megsütnék már az ünnep előtt próbából. 
Mielőtt ismertetném a receptet, azt még el kell mondanom, hogy a bejgli nekem sem sikerült mindig pontosan olyanra, amilyennek lennie kell. Legtöbbször felrepedt, ettől aztán nem lehetett szépen szeletelni, néha túl sok volt benne a tészta, kevés a töltelék és biza az is előfordult, hogy nem nőtt fel, lapos, rágós maradt. Volt olyan időszakom is, amikor azt gondoltam magamról, annyira bonyolult ez a sütemény, hogy fölösleges hozzáfognom megsütni, mert úgysem sikerül, aztán egy időben a sütőre fogtam, hogy nem tudok jó bejglit sütni. Ez így ment egészen addig, amíg el nem döntöttem magamban, márpedig megküzdök a bejglivel és addig próbálkozom, míg sikerül megsütni a tökéletest. Több receptet kipróbáltam, de a sikert Veronika néni régi receptje hozta meg, amit a régi blogomon posztoltam néhány évvel ezelőtt. Ám, ezzel sem voltam elégedett, ugyanis a sütőbe tett négy bejgliből legalább egy mindig felrepedt. Amikor már teljesen letettem arról, hogy tökéletes bejglit süssek, akkor állt elő Ildikó kolléganőm egy recepttel mondván, ő mindig ez alapján süti, és sosem reped fel a sütemény. Annyira meggyőzően állította, hogy az első adódó alkalommal kipróbáltam, ráadásul magam is meglepődtem az eredményen, hiszen a bejgli valóban nem repedt fel. De egyéb is tetszett ezen a recepten! Méghozzá az, hogy el lehet készíteni két lépcsőben, sőt, úgy kell! Ettől még szimpatikusabb lett, hiszen a bejglisütés ettől arra nem egy fárasztó maratoni munka lett, hanem egy kényelmes "sétagalopp", mert este bedagasztottam a tésztát, megformáztam a bejgliket, aztán reggel kényelmesen kávézgatva megsütöttem a bejgliket. Na, ettől arra, ez lett a tuti receptem és azóta is hálásan gondolok Ildikó kolléganőmre valahányszor bejglit sütök. Az alábbiakban ezt a receptet ismerhetitek meg, de ha többet meg akartok tudni a bejgli történetéről,  akkor olvassátok el Csíki Sándor gasztronómus erről szóló cikkét is. 

Diós-mákos bejgli - a tuti recept!

Hozzávalók 

A tésztához: 1 kg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg zsír, 10 dkg cukor, 1 tasak szárított élesztő (porélesztő), kevés só, 2 tojássárgája, 3 dl tej. 
A diós töltelékhez: 50 dkg dió, 30 dkg cukor, 15 dkg prézli, mazsola, fahéj vagy szegfűszeg ízlés szerint, 2,2 dl víz. 
A mákos töltelékhez: 50 dkg mák, 30 dkg cukor, 15 dkg prézli, mazsola, reszelt citromhéj ízlés szerint, 2,5 dl víz. 
A lekenéshez: 2 tojássárgája; illetve 1 tojásfehérje. 

Elkészítése 

1. A mákot és/vagy a diót ledaráljuk és összekeverjük a prézlivel, illetve a tetszés szerinti fűszerekkel, ízesítőkkel; a cukrot a vízzel összeforraljuk és ráöntjük a száraz keverékre. Utána kihűtjük. 
2. A lisztet a szárított élesztővel, a sóval és cukorral összevegyítjük, majd a margarinnal és a zsírral összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojássárgájákat és a tejet, majd ruganyos tésztát gyúrunk belőle. 
3. A tésztát megmérjük, majd hat egyenlő részre osztjuk, és kis cipókat formálunk belőle. A tölteléket külön-külön szintén megmérjük és három-három egyenlő részre osztjuk, mivel három mákos és három diós bejgli lesz ebből az adagból. 
4. A kis cipókat rendre téglalap alakúra nyújtjuk, eloszlatjuk rajta a tölteléket – kanálháttal vagy tenyérrel egyenletesen szétoszlatjuk a tészta felületén úgy, hogy körbe a szélein kb. 1,5 cm-es tésztakeretet hagyjunk. A két keskenyebb oldalát a töltelék mentén behajtjuk, majd lentről felfelé haladva szorosan felgöngyöljük és megformázzuk a bejglit. 
5. Sütőpapírral bélelt tepsiben egymástól 2-3 cm távolságra sorakoztatjuk a bejgliket, megkenjük előbb tojássárgájával, majd tojásfehérjével, és egy éjszakán át hideg helyen pihentetjük. 
6. Másnap reggel a bejgliket megszúrkáljuk egészen az aljáig kötőtűvel, majd előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük. A teteje szép márványos kell legyen. 
7. Miután teljesen kihűlt, szeleteljük.

Jó tudni!
* A tölteléknek épp csak nedvesnek kell lennie! Ha túl híg a töltelék, felrepedhet a bejgli.
* Nem elég, ha a megformázott bejglik tetejét megszúrkáljuk villával, kötőtűvel le kell szúrni a tészta aljáig, egyébként szintén felrepedhet a bejgli!

Sikert a kipróbálásához, majd jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése