Erdélyi csorba húsgombóccal

 Van az úgy, hogy egyik vagy másik főzőcsoportban meglátok egy ételt, s egyszerűen megkívánom elkészíteni. Így jártam a múltkorokban, amikor Nemes Ibolya húsgombócos erdélyi csorbáját megláttam. Már akkor eldöntöttem, hogy megfőzöm, kicsit vacilláltam, hogy kérjem el a receptet vagy sem, aztán úgy döntöttem, inkább elkészítem a saját verziómat. Nos, ilyen lett... 

Csípőspaprika-lekvár

 A csípőspaprika-lekvár egyik kedvenc zöldségkrémem, amit így ősszel főzni szoktam. Hálás is vagyok a receptért Kedves Enikőnek, aki megosztotta velem a finomság készítésének a titkát. Ugyanis az ő csípőspaprika-lekvárját kóstoltam életemben először, és annyira ízlett, hogy már azon az őszön el is kellett készítenem. Igaz, kissé macerás az elkészítése és nem kevés fáradtság, de megéri, főleg télen, amikor a finom húsikák mellé lehet tálalni, de isteni ízet ad pörkölteknek, sőt, különféle leveseknek is. 

Szulig, örmény káposztaléleves

 

Vannak az ember életében olyan barátok, akiktől minden egyes beszélgetés alkalmával lehet tanulni valamit. Ilyen barátnőm nekem Csíki Gittka terrakottaművész, aki nemcsak gyönyörű dísztárgyakat fest, de pimaszul jól főz is. Így gyakori beszédtéma közöttünk, hogy éppen ki, mit főz. Még az új év első beszélgetései alkalmával mondta el, hogy ő biza szuligot főz, mert az ő családjában hagyományosan ez az újévi leves. Mivel fogalmam nem volt, mi lehet a szulik, kérdezgetni kezdtem. Kiderült, hogy ez lényegében a káposztaléleves örmény változata, ami nem sokban tér el a mi káposztalélevesünktől, de annyiban mégis, hogy egy sokkal másabb ízvilágú leves legyen belőle. Ezt én még felturbóztam egy kis tormával, mivel miután elfogyasztottam belőle egy tányérral, úgy gondoltam, hogy igencsak jól állna ennek a levesnek a torma. És nem tévedtem, de az is lehet, hogy ezt is Gittka mondta.

Csirkevagdalttal töltött sertésdagadó

 

Ha villantani akartok valami egyszerű, finom étellel, akkor ezzel lehet és elárulom azt is, hogy sokkalta egyszerűbb elkészíteni, mint elsőre tűnik. A titok nyitja a fűszerezésben van és a kétféle hús "összeházasításában". Amúgy, ha látok egy jó formájú dagadót, nehez tudom megállni, hogy ne vegyem meg és töltsem meg. Lényegében most is így jártam, még decemberben, jóval karácsony előtt "kacsintott" szembe velem a hűtőpultból ez a dagadó, előbb úgy gondoltam, karácsonyra megtöltöm, aztán elmaradt és lefagyasztottam. Minap a fagyasztó fiókjában kutakodtam, és a kezembe akadt megint a dagadó, gondoltam megtöltöm, de nem volt sertéshúsom tölteléknek, sem belsőségem, csak csirkecombom. Így most ezzel töltöttem meg.