Fűszeres bodzaszörp - Vendégposzt

Itt a bodzaszezon, így annak is elérkezett az ideje, hogy finom bodzaszörpöt készítsünk. Szoktam én is készíteni, viszont Szász Veronika barátnőm receptje igencsak megtetszett, s az idén minden bizonnyal ez alapján a recept alapján fogom készíteni. Szász Veronkával a sors valamiképpm az intereten boronált össze bennünket a sors, de hamar kiderült, hogy több közös ismerősünk is van. Aztán egy ködös decemberi napon találkoztunk is a városunkban zajló disznótors fesztivál ürügyén, amelyre ő is eljött a férjével együtt. Azóta meghívtam a főzőműsoromba is, magyarán együtt is főztünk. 

Sajtos-sonkás karajtekercs zöldfűszeres sajtmártással - Vendégposzt

Mint korábban már említettem, a Főzz a "semmiből"! játéknak akkora sikere lett, hogy közkívánatra újabb játékot indítottam Zöldfűszerrel ízesebb az étel! címmel. Azt gondoltam ugyanis, hogy épp most terem az a rengeteg illatos, ízes zöldfűszer, amiket mi Erdélyben nagy előszeretettel használunk, és talán a magyarországi testvéreink sem veszik rossz néven, ha kissé beleláthatnak ebbe a változatosságba. Az első hét abszolút győztes receptje Bajkó Ildikó a képen látható étele lett, ami nemcsak a különleges ízeivel hívja fel magára a figyelmet, de a szép tálalással is. Ildikót egyébként nagyon régóta ismerem, hiszen nemcsak egy városban élünk, de viszonylag közel is egymáshoz. Személyében egy végtelenül szerény embert ismerhettem meg és egy remek tanárt, aki nagyszerű környezetvédelmi táborokat szervez nyaranta a diákjainak. A lányom - de azt hiszem a fiam is - több táborában részt vett, és mindig maradandó, jó élményekkel tért haza. Mi több, újságíróként több táborába ellátogattam, és írtam róla. Nem egy alkalommal a főztjét is megkóstolhattam, hiszen Ildikó táborainak egyik jellegzetessége az volt, hogy a tanárok a diákokkal közösen főztek, és azt fogyasztották el.  

Tejbegríz - Vendégposzt

Íme a Főzz a "semmiből"! játék utolsó fordulójának győztes étele a képen látható tejbegríz, amit Kastal Katalin készített. Úgy érzem ez az étel méltó befejezése ennek a játéknak, hiszen ennél egyszerűbb, ennél kevesebb hozzávalóból készülő étel nem sok van. Jövő héten már az újabb játék győztes ételei jelennek meg vendégposztként a blogomon, természetesen tarkítva a saját ételeimmel. A játékról bővebben a Facebook-oldalamon olvashattok, az erről szóló bejegyzésben, illetve ha részt kívántok venni benne, akkot csatlakozzatok az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomhoz.

Csirketorta - Vendégposzt

Megint vendégposzt következik, méghozzá egy kedves, régi, városombéli ismerősöm, Mayer Farkas Ildikó csirketortája, ami többek tetszését elnyerte. Mi tagadás, az enyémet is, ezért blogolom be.

Tojásfasírt - vendégposzt

A Főzz a "semmiből"! játék utolsó fordulóját - amely az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban zajlott - Bíró Sára, az egyik kedves bloggertárs nyerte megosztva egy Kastal Katalinnal, akinek a receptje csütörtökön fog megjelenni a blogon. Úgy gondolom, hogy a képen látható tojásfasírt egy olyan étel, ami sokat elárul a készítőjéről. Sára blogján ugyanis rengeteg egyszerű, praktikus, jó ízű ételt lehet találni, de külön oldalon foglalkozik az egészséges életmóddal is, tanáccsal ellátva azokat, akik kérdéseikkel felkeresik. Érdemes tehát felkeresni és kicsit beleolvasgatni a Keva Blogba, de vigyázzatok, mert ottragadhattok, s úgy jártok, mint én: elkezdtek egy blogbejegyzést délután, majd öreg este befejezitek. Az eredeti receptet itt olvashatjátok, de alább én is leírtam.

Fasírt krumplipürével és paradicsomszósszal

Ez megint egy jó múltidéző kaja. Annak idején még csíki diák koromban vasárnapi ebédre kaptuk többször is ezt az ételt. Igen, mert abban az időben nem futottunk haza minden hét végén a bentlakásból, azaz a kollégiumból, havonta egyszer mehettünk haza és akkor is engedélyt kellett kérnünk a nevőlőnőtől, az osztályfőnöktől és az igazgatótól. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunk a bentlakásban, és mindig szeretettel gondolok a konyhás nénikre, akik igyekeztek minden körülmények közepette finoman, háziasan főzni nekünk. Igaz, most kissé szomorú vagyok, ugyanis holnap lett volna a 40 éves érettségi találkozóm, ami emiatt a fránya vírusmizéria miatt elmarad. De jó, hogy valamiképp úgy jött ki a lépés, hogy ez az étel pont most került sorra, hiszen bentlakó társaim közül, bizonyára többen is örülni fognak neki. Tódor Enikő barátnőm mindenképp, hiszen ő kérte is ezt a receptet.

Kolbászos hagymamártalék puliszkával - vendégposzt

A hagymamártalékot tulajdonképpen a szegénység és nincstelenség hozta létre, hiszen akkor is enni kellett, amikor szűken volt a hús. Bizony, hiszen a Szász Veronika hagymamártaléka már egy gazdagabb változata az ételnek, hiszen van benne kevés kolbász is, de ez az étel legtöbbször kolbász vagy bármilyen más húsféleség nélkül készült. Az egyszerű gazdálkodó emberek kamaráiban ugyanis kukoricaliszt többnyire volt, hagyma is akadt a pincében, a tejföl nem volt probléma, mert egy-két tehénke is volt az istállóban. Ehhez még csak egy kis zsiradék kellett és máris össze lehetett ütni egy jó meleg vacsorát vagy éppenséggel villásreggelit. 

Gyros - vendégposzt

Az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportban zajló Főzz a "semmiből"! játék múlt heti abszolút győztese a képen látható gyros, amit Bíró Mónika készített. Megvallom őszintén, soha nem készítettem ilyen ételt, kóstolni is talán egyszer kóstoltam Bukarestben, amikor az akkoriban ott dolgozó fiamat meglátogattam. Amit ott kóstoltam pitába volt töltve és rettentően nehéz volt úgy enni, hogy ne szotyogjon a ruhádra a hús, a krumpli, a mártás, stb., talán emiatt nem vonzott, hogy én is elkészítsem. Pedig az íze nagyon finom volt, s most, hogy megláttam Mónikánál, hogy ezt lényegében tányéron is lehet tálalni, megjött a kedvem hozzá, s még az is lehet, hogy valamikor elkészítem.

Tárkonyos pityókaleves gazdagon, füstölt kolbásszal

A pityókaleves (krumplileves) minden formáját nagyon szeretem és bármikor meg tudnám enni. A tárkonyos pityókaleves pedig az a változata a pityókaleveseimnek, amit a legtöbbféle változatban készítek. Ez többnyire a pillanatnyi hangulatomtól függ, na meg azoktól az alapanyagoktól, amik épp a hűtőmben vagy a kamarámban találhatók. Így szokott készülni, füstölt hússal, füstölt kolbásszal, sonkalében hússal vagy hús nélkül, de néha csak úgy magára is hús-, kolbász- és sonkalé nélkül. Van, hogy a krumplin és fokhagymán kívül - amik meghatározói a tárkonyos pityókalevesnek - kerül bele hagyma és sárgarépa is, de olyan is van, hogy egyik sem. Alább egy olyan változat receptjét olvashatjátok, amiben a kolbász mellett van hagyma és sárgarépa is.

Flekken krumplisalátával

Sokféle flekkent kóstoltam életemben jókat és kevésbé jókat, sőt, határozottan rosszakat is, de számomra A FLEKKEN - így csupa nagybetűvel - továbbra is az, amit szüleim készítettek gyermekkoromban. Igen, ez nálunk rendszerint koprodukció volt, édesanyám készítette elő és pácolta, édesapám sütötte meg. Nyilván ehhez még hozzátartozott a kirándulás is, legtöbbször csak a közeli hegyoldalba, ahová kihurcolkodtunk mindenféle kellékkel, na meg természetesen szüleim barátaival egyet flekkenezni. A kellékek közül  a legfontosabb egy állítható lábú tepsi volt, amit édesapám tervezett és kivitelezett, aminek a lényege az volt, hogy bármilyen terepen vízszintesre, úgymond vízmértékbe tudta állítani a tepsit. Most is előttem van, amint a ropogó tűz mellé térdelve állítgatta édesapám a tepsi lábait, amiben akkor még csak víz gyöngyözött, aztán amikor megfelelőnek találta, egy határozott mozdulattal a tűz mellé loccsintotta vizet, amivel egyúttal ki is öblítette a tepsit. Utána jött bele a zsír, majd az édesanyám által pácolt flekken, majd a bor, végül miután a flekkent kiszedték a tepsiből hasábokra vágott pityókát (burgonyát) is sütöttek a finom, flekkenzsírban. Míg minden elkészült, nagy tál salátát is összeaprítottak az asszonyok, s olyant ettünk belőle, hogy a hasunk is félreállt tőle. Persze az étvágyhoz kellett friss levegő is a fenyvesek aljáról, arról nem is beszélve, milyen sokat hozzáadott a flekken ízéhez a száraz, fenyőgyantás fának a füstje, ami óhatatlanul átjárta a készülő húst. Sajnos, ez utóbbi ízt nem adja vissza az alábbi flekken, de attól még finom, "steril" körülmények közepette készítve is. 

Karalábé-krémleves rizses húsgombóccal

Amikor ezt a levest főztem álmomban sem gondoltam, hogy nemsokára két hónapnyi bezártságra leszek kárhoztatva. Igazából azt sem tudom, mire gondoltam, de erre nem, az biztos. Ezt a levest készítettem ugyanis a kis főzőműsorom utolsó előtti forgatásán, s bár akkor már meglehetősen vészjósló hírek terjengtek a világméretű járványról, valamiképp reménykedtünk benne, hátha minket elkerül. Lényegében, részben igazunk lett, hiszen mi kis városkánkban még mindig nem jegyeztek egyetlen koronavírusos fertőzést sem, de attól a kijárásra való korlátozások ránk is ugyanúgy érvényesek, mint azokban a településekben, ahol van ilyen beteg. Na, de ettől függetlenül ez egy egyszerű és finom leves, aránylag kevés hozzávalóból és pompásan beleillik a túlélőkaja-sorozatomba. 

Cukkinispagetti töltött gombával - vendégposzt

Egy kedves szölőfalumbeli régi ismerős felnőtt lánya is nagyon ügyeskedik a konyhában, ez az étele pedig kifejezetten megtetszett nekem. Az egyszerű, egészséges és nagyon kevés alapanyagból összerakható ételt Tódor-Ciuche Andrea készítette. Próbáljátok ki, nagyon ígéretes kombináció!

Békaszáj - vendégposzt

Még tart a karantén é s folytatódik a Főzz a "semmiből"! játék is. A múlt heti kiírás abszolút győztese pedig egy sütemény lett, nem véletlenül, hiszen ennél egyszerűbb, kevesebb hozzávalóból készülő süti aligha akad. A képen látható békaszáj nevű süteményt pedig Horváth Ildikó készítette. 

Apró fasírt

Jó fasírtot sütni nem is olyan egyszerű... Legalábbis erre jöttem rá miután kóstoltam néhány rágós, meglehetősen nehezen fogyasztható fasírtot. Először is a fasírt úgy jó, ha kívül ropogós a kérge belül pedi omlós, puha. Ehhez viszont jól meg kell választani hozzá a húsfélét, és megfelelő arányban kell hozzákeverni a lazításképpen szolgáló zöldségfélét, de a fűszerezésre is nagyon vigyázni kell, nem szerencsés, ha valamelyik fűszer íze nagyon kiérződik belőle. A sütése körül is rengeteg mítosz kering. Az egészséges táplálkozás hívei esküsznek arra, hogy nem jó zsiradékban sütni a fasírtot, mert rákkeltő anyagok képződnek a kérgén, és ezért sütőben zsiradékmenetesen sütik. Nem rossz az ilyen fasírt sem, de nem ugyanaz az íze, és főképp az állaga. Másrészt, ha sütéskor figyelünk, nem égetjük meg a húst, akkor kevesebb rákkeltő anyag keletkezik rajta, de már az is igazolt tény, hogy abból az egészségre káros anyagból komoly mennyiségeket kell fogyasztani ahhoz, hogy valóban betegséget okozzon. Semmiképp sem annyit, amennyit elfogyaszthatunk mondjuk ha netán havonta egyszer ennénk fasírtot nagyobb mennyiségben.