Tárkonyos grízgaluskaleves sonkalében kolbásszal

Az az igazság, hogy mi Erdélyben annyira szeretjük a tárkonyt, hogy egy-kettőre beleaprítjuk bármilyen ételbe, de az is igaz, hogy ez a fanyar ízű fűszernövény nagyon illik a sonka főzése után maradt füstös ízű, sós léhez. A sonkalé pedig olyan főzés után maradó "termék", amit halálos vétek elöteni, elprédálni, mert kitűnő alaplének szolgál különféle levesekhez. Így többek közt a képen látható grízgaluskás, maradék párolt kolbásszal készülő tárkonyos leves kiváló alapja lehet. A leves egyébként maradékhasznosító étel, hiszen mindaz, ami szükséges hozzá, olyan alapanyag, ami a húsvéti ünnepek után maradhat egy háztartásban. Az ételt egyébként elkészítettem a Hargita Stúdió Székely Konyha Magazinjában is, itt megnézhetitek a felvételt.

Áfonyás macaron

Még a tél végén volt a lányommal közösen egy nagy macaron-projektünk, amikor eldöntöttük, hogy na most aztán addig csináljuk, amíg kikísérletezzük a tutibiztos receptet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy legalább két hónapon át amikor annyi időnk volt, bekevertünk egy adag macaront, megsütöttük és aztán levontuk a következtetéseket. Szerencsére tojásfehérjénk volt, a jó sütő is adott volt, csupán idő kellett, meg néhány egyéb hozzávaló és máris lehetett a macaront sütni. Több receptet is kipróbáltunk, de a sok közül a leghitelesebbnek a Fördős Zé blogján közzétett bizonyult - legalábbis számunkra ez volt az a leírás, ami a legtöbbet elárult a macaron-készítés rejtelmeiről, és ami szerint valami olyasmi lett belőle, ami még a macaronhoz is hasonlított. Ami pedig a tapasztalatainkat illeti, nos, az tömören annyi, hogy a macaron az elképzelhető legszeszélyesebb sütemény, amivel valaha is találkoztam. Ettől függetlenül ezután is fogunk macaront készíteni - reméljük egyre több sikerrel és egyre kevesebb rontással.

Húsvéti maradékokat dolgoztam fel

Jé, most látom, hogy ez a kisfilm kimaradt a sorból, és eggyel korábban kellett volna beblogolnom! No, de sebaj, ami késik az nem múlik, beblogolom most. Igaz, hogy ez az adás közvetlenül húsvét után volt, és eléggé ünnepi jellegű, de hátha van még valakinek pl. lefagyasztott sonkaleve, vagy még sonkája, aminek felhasználásához nincs ötlete, akkor annak pont jól fog ez a poszt. 

Soklapos zserbó, ahogyan én szoktam

Előreláthatólag ez a nyár sem fog elmúlni úgy, hogy ne sütnék valamelyik barátomnak, kedves ismerősömnek valamilyen családi eseményére. A zserbó egyike azon sütiknek, amik a környezetemben nagyon népszerűek és kedveltek, és barátaim nagyon szeretik az én változatomat. Pedig semmi különös titka nincs, csupán annyi, hogy én nem szoktam kispórolni belőle semmit, magyarán belerakok mindent, ami jár bele, nem úgy mint sok - magát híres sütőasszonynak tartó - személy, akik a nagyobb nyereség reményében a hozzávalókon spórolnak. Az ilyesfajta huncutságoknak sosem voltam a híve, a zserbó esetében pedig a csalafintáskodás igencsak megbosszulja magát. A zserbó egyébként Gerbeaud Emil francia curkász nevéből ered, amiről Csíki Sándor blogján lehet olvasni bővebben.

Fatányéros többféle húsból friss fantáziasalátával - Vendégposzt

A majális valamikor az átkosban - amikor még kötelező módon részt kellett venni az erre az alkalomra szervezett felvonuláson - nálunk, Gyergyószentmiklóson két hideg miccset és egy meleg sört jelentett, amit a Négyesnél, hosszú sorállás után lehetett elfogyasztani. Ma már nem kell értelmetlen felvonulásokon résztvennünk, majálisozni, kertipartizni viszont szeretünk jó baráti társaságban. S ha már majális és kerti parti, akkor érdemes grillezni is! Korábbi bejegyzésemben Szikszay Laci régi cimborám megmutatta, hogyan is kell ezt művészien csinálni, itt most részletesen leírtam a "titkos" Szikszay-féle pác receptjét is. Igaz ugyan, hogy kissé késő most hozzáfogni pácolni, de Lacika szerint a húsokat a saját ízük miatt érdemes grillezni, ehhez pedig nem kell agyonfűszerezni, bőségesen elég a só és a bors. A háttérben lévő fantáziasalátát párja, Orendi Enikő készítette, s bár a kisfilmben azt mondta, visznylag későn került kapcsolatba a salátafélékkel, kiderült nagyszerűen kombinálja az ízeket és jó ismerője a különleges zöldfűszereknek.

Szikszayval grilleztünk

Szikszay Lacikát kb. negyven évvel ezelőtt egy izgága, gyors beszédű, nyurga fiúnak ismertem meg Csíkszeredában az akkori Matematika-Fizika Líceumban - mai Márton Áron Gimnáziumban -, akinek vágott az esze, mint a beretva és gyönyörűen rajzolt. Ha akkoriban valaki azt mondta volna nekünk, hogy mi együtt még grillezni is fogunk, ráadásul kamerák előtt, minden bizonnyal mindketten könnyesre röhögtük volna magunk. Pedig így történt, és itt a bizonyíték is! Lacika azóta műépítész lett, munkáját nagy hozzáértéssel és felelősségtudttal végzi, bizonyíték rá a csíkszeredai és székelyudvarhelyi takarék pénztárok (CEC-bank) épületei. És hát természetesen, azóta kreativitását, leleményességét a sütés-főzés terén is kamatoztatja, amint a mellékelt kisfilmben is láthatják. Párját, Orendi Enikőt sokkal később ismertem meg, azt hiszem egy osztálytalálkozó alkalmával, személyében egy olyan nőt ismertem meg, aki pompásan kiegészíti Lacit. Enikőről még tudni kell, hogy nem csak pompás salátákat, de bámulatra méltó süteményeket is tud készíteni, de erről majd egy későbbi alkalommal bővebben is beszélek.