Sertésszűz sóskamártásban

Sarjad már a sóska is kertek alján, erdei tisztásokon, réteken, s ha már van, együnk belőle! Megvallom őszintén, gyerekkoromban temérdek mennyiségű sóskát voltam képes "lelegelni" csak úgy egyszerűen magára, s különösebben az után sem érdekelt ez növény, mint olyan, amiből ételt is lehet készíteni. Illetve valamikor fiatalasszony koromban tettem vele egy kísérletet, levest főztem belőle, de nem ízlett senkinek a családból. Így letettem a kísérletezgetésről, mondván, a sóska csak frissen és nyersen jó, nem érdemes vesződni vele. Aztán a minap a piacon a kedves szárhegyi nénikénél volt sóska, meg is vettem belőle egy kupacnyit, hazaérve pedig előbb jól laktam belőle csak úgy nyersen, a többit betettem a hűtőbe, hogy alszom rá még egyet, hátha megálmodom, mi legyen belőle. Másnapra tényleg kész voltam a "haditervvel", eldöntöttem sóskamártást készítek belőle és szűzpecsenyével tálalom. És úgy lőn!

Klasszikus körözött

Itt a majális és biza jó utitárs a tarisznyában a körözött és nem kőrözött, ahogyan sokan írják. Amúgy a körözött vagy liptói túró esetleg liptauer egy paprikával és köménymaggal elkevert túrókrém. Vannak, akik csak júhtúróból készítik, de olyanok is akadnak, akik tehéntúró és júhtúró keverékéből, sőt olyanok is, akik arra esküsznek, hogy csak tehéntúróból az igazi.

Tavaszi fantázialeves

A szombati piacon nagy meglepetésemre volt vöröslaboda, ezt a zöldséget ugyanis évek óta rendszeresen a csíkszeredai piacról szoktam beszerezni, ott ugyanis ebben az időszakban mindig van, nálunk meg általában nincs. Ha már volt vöröslaboda vettem is belőle két csokorral, aztán hazajövetben a fiam is rám tukmált még két kötéssel, mondván, salátának vette, de közben meggondolta magát. Négy csokor vöröslaboda viszont igen sok volt nekem, így hát eldöntöttem, levest főzök belőle. Közben vettem egy zacskónyi csalánt is főzeléknek, sóskát mártásnak, és még mindig a hűtőben volt az a medvehagyma, amit a minap kaptam ajándékba Attila barátomtól, aki tábori szakács egyébként. Mire hazaértem a piacról, már kész is volt haditerv: eldöntöttem, hogy főzök egy olyan levest, amiben minden zöldségből teszek egy keveset, lássuk, mi lesz belőle. Jó lett!

Töltike tormalevélben

Ilyenkor tavasszal, amikor megújul a természet és egymás után sarjadnak a különféle ízletes levelek, érdemes megtölteni őket. Töltikét, azaz tőtikét sokféle levélben lehet tölteni, utóbb tormalevélbe göngyöltem gyakorlatilag majdnem ugyanazt a tölteléket, amit a téli töltött káposztába is szoktam tenni. Igazából csak a fűszerezésében tér el picit a karácsonyi töltött káposztától, ami ugye érthető is, hiszen ilyenkor illik a fűszerezést is a tavaszhoz igazítani. De alább részletezem is, hogyan.

Csicsókaleves buggyantott tojással

Nehezen barátkoztam meg a csicsókával, sokat kísérleteztem vele míg eljutottam oda, hogy olyan ételt készítsek belőle, ami ízlett is. Nem ismertem egyáltalán ezt a zöldséget na, nincs mit köntörfalazni, ez van. Amikor először vettem csicsókát, ismerősöktől érdeklődtem, mit is lehet készíteni belőle, a többség nem ismerte egyáltalán, aki pedig ismerte, azt mondta úgy kell elkészíteni, mint a pityókát. Így hát első körben, főztem belőle egy levest, ami jó volt, elfogyott, de ezután sikerült ennél sokkal jobbat is készíteni. Azért beblogolom, mert éppenséggel nem volt olyan rossz, hogy ne lehetne megenni, de ez a változat nekem nem igazán jött be. 

Serdán

Azt már említettem korábban is, hogy Gyergyószentmiklós gasztronómiai kultúrájának alakulására nagy befolyással volt az 1600-as években betelepült örménység. Ennek köszönhetően maradtak fenn olyan ételek, amelyeket a betelepült örménységtől vett át a székelység, és amelyeket a mai napig főznek anélkül, hogy az eredetével bárki is foglalkozna. A teljesség igénye nélkül ezek egyike, az örmény fülleves, vagy ángádzsáburleves, a dolma, a dalauzi, vagy a legrégebbi ételízesítő, a hurut. Ezeket az ételeket a mai napig főzik Gyergyószentmiklóson és nemcsak az örmény származású családokban, hanem a székelyekben is. A serdán is ezek közé tartozik, amit ugyan nem készítenek olyan sokan, mint pl. az ángádzsáburlevest, talán épp azért, mert bárányhúsból készül, amit ugyebár nem mindenki szeret. De azért vannak még gyergyóiak, akik ismerik, és megtalálható a múlt század elején kiadott Novák Mária: Baby szakácskönyve című receptgyűjteményben is. Azt még azért hadd mondjam el, hogy a serdánról először Zsóka barátnőmtől hallottam, az ő édesanyja készítette régebb ezt az ételt húsvétra. Ez ugyanis egy jellegzetesen húsvéti étel, és annak is oka van, miért épp most blogoltam be. De ennek részleteit most nem árulom el, úgyis később majd beszámolok részletesen róla. 

Báránypörkölt sajttejben

Egyik évben valamikor szeptember derekán Marosfőre hívtak zsűrizni az ifjúsági szervezet főzőversenyére. A versenynek nem volt különösebb kikötése mit is főzzenek, az egyetlen kitét az volt, hogy legyen valami helyi jellegzetesség. Na, ott kóstoltam életemben először ezt az igencsak finom pásztorételt, amit a vaslábi önkormányzat csapata készített Tinca Valentin vezetésével. Azóta többször is elkészítettem, legalábbis olyan alkalmakkor, amikor egyszerre jutottam hozzá bárányhúshoz és sajttejhez.

Csalánleves

Ahányszor csalánlevest főzök, mindig egy kedves régi történet jut eszembe az öcsémről és édesanyámról. Elöljáróban viszont tudni kell, hogy volt olyan időszak, amikor mifelénk a csalánlevest amolyan szegények eledelének tartották, és igencsak megszólták azt a háziasszonyt, aki még egy rendes salátalevest sem tudott az asztalra tenni. Vagyis a kertek alján termő csalánból készített levest a családjának, nem salátából. S akkor most jön a történet.

Édesburgonya-saláta

Az az igazság, hogy nem erősségem a salátakészítés mivel a Székelyföldön igazából nincs is ennek kultúrája. Pontosabban készítünk mi is néhány salátát, de az mind egylére megy: friss zöldség megaprítva, kicsi cukros-ecetes lével nyakonöntve, esetleg pici olaj, oszt ennyi. Ezeket általában valamilyen húsos étel mellé szoktuk kínálni, de igazából önálló fogásnak szinte soha. Pedig a saláták nemcsak nagyon finomak, de egészségesek is, ezért érdemes minél többet fogyasztani belőlük. Így hát szétnéztem kicsit a gasztroblogokon, és igyekeztem megtanulni a fortélyokat. A képen látható saláta receptjét a Street Kitchen blogon találtam, kicsit változtattam rajta, de így is finom volt.

Rántott csirkemell mandulatörmelékben

Rá lehet mondani bármit, hogy retró, meg kiment divatból, stb., tény, hogy a rántott hús még mindig megállja helyét a vasárnapi asztalon. De ha már rántott hús, akkor adjuk meg a módját, készítsük kicsit másképp, mint ahogy eddig szoktuk. Ezt most mandulatörmelékbe forgattam és hozzá köretnek egy jó kis salátát készítettem.

Medvehagymás-vajas pogácsa

Mifelénk most kezd szezonja lenni a medvehagymának, az erdőben is megterem nálunk, ahol ugyan idén még nem láttam, de a piaconok már lehet vásárolni. Így hát vettem a minap két csokorral, amiből az egyik ebben a hajtogatott pogácsában landolt - igen jóízű lett, a fiamék is tanúsíthatják.

Spenótleves

A múltkor, amikor épp villanyt fizettem, hazatérőben betértem Gittkáékhoz, s mint akárhányszor, ha meglátogatom, rövid időn belül a főzésnél kötöttünk ki. Épp azt taglaltuk, hogy ki, mit kezd az ünnepek utáni maradékkal - mivel ez a látogatás nem sokkal húsvét után volt - aztán kikerekedtünk oda, hogy egyáltalán a bármilyen maradékot ki, mivé lényegíti át más étellé. Akkor mondta, hogy ő biza a maradék spenótfőzelékből másnapra mindig levest főz egy kis aprógaluskát szaggatva bele, vagy egyszerűen egy tojást felverve és belerongyolva. Még azt is mondta, hogy ezt a módszert még az édesanyjától vette át és most már eleve úgy készíti a spenótfőzeléket, hogy maradjon belőle másnapra levesnek is.

Füstölt sajtos tavaszi saláta

Minap valami egyszerű és könnyű vacsorára vágytam. A hűtőben találtam ezt-azt, többek közt néhány koktélparadicsomot és retket, illetve kevés salátát, kicsi füstölt sajtot, így hát összeaprítottam mindent egy tányérra, s megöntöztem egy kis öntettel. Jó vacsora lett belőle. 

Hájas kísérletek - kései beszámoló

Ezzel a beszámolóval sokaknak tartozom és már túl régóta, hogy tovább lehetne halasztgatni. Igen, megint a hájasról lesz szó. Az Erdélyi Ízőrzők Facebook-csoportban tettem fel a kérdést húsvét környékén: mit lehet a klasszikus hájastésztán kívül készíteni a nyers alaptésztából? Erre rengeteg válasz érkezett jobbnál-jobb ötletekkel, amikből van, ami megvalósult és van, ami nem, és az is igaz, hogy nem minden húsvétra jött össze. Nos, mivel indítóképnek épp ezt a fotót választottam - ami ránézésre úgy tűnik, mintha a korábbi hájastésztám lenne kerek tányéron - elöljáróban elárulom, hogy nem, nem az, ez egy másik, aminek a készítési technológiáján változtattam néhány "apróságot". S akkor most hamarabb ezekről az "apróságokról" számolnék be, mert nagyon fontosak - szerintem -, ahhoz, hogy a hájasunk minél rétegesebb, levelesebb, "szellősebb" legyen.