Ezzel a beszámolóval sokaknak tartozom és már túl régóta, hogy tovább lehetne halasztgatni. Igen, megint a hájasról lesz szó. Az Erdélyi Ízőrzők Facebook-csoportban tettem fel a kérdést húsvét környékén: mit lehet a klasszikus hájastésztán kívül készíteni a nyers alaptésztából? Erre rengeteg válasz érkezett jobbnál-jobb ötletekkel, amikből van, ami megvalósult és van, ami nem, és az is igaz, hogy nem minden húsvétra jött össze. Nos, mivel indítóképnek épp ezt a fotót választottam - ami ránézésre úgy tűnik, mintha a korábbi hájastésztám lenne kerek tányéron - elöljáróban elárulom, hogy nem, nem az, ez egy másik, aminek a készítési technológiáján változtattam néhány "apróságot". S akkor most hamarabb ezekről az "apróságokról" számolnék be, mert nagyon fontosak - szerintem -, ahhoz, hogy a hájasunk minél rétegesebb, levelesebb, "szellősebb" legyen.
Azt már említettem, hogy az első hájast a borszéki Rózsi néni receptje alapján hoztam össze - ez nagyon jól sikerült, be is posztoltam, utána azonban még utánaolvasgattam, illetve beszélgettem másokkal is, akik még sütöttel hájast. Rájöttem, lehet ezt annál sokkal jobban is készíteni. Rózsi néni ugyanis néhány apró részletet vagy kifelejtett vagy eleve azért nem mondta, mert úgy gondolta egyébként is tudom. Igaz, én is csak az hozzávalók arányairól érdeklődtem, biztosítottam róla, hogy a technológiát tudom, hiszen kb. 30 évvel korábban már készítettem az ángyom receptje alapján. Így kimaradt az a fázis, hogy a tésztát minden pihentetés után a sodrófával addig kell ütögetni, amíg hólyagozni kezd, utána nyújtjuk ki megint, majd hajtogatjuk és pihentetjük, aztán megint "megverjük" stb. Amit sem Rózsi néni nem mondott sem más, de nem is ellenzett senki, hogy a tésztát felezni is lehet, ebből adódóan nemcsak könnyebben lehet dolgozni vele, hanem gazdaságosabban is. A harmadik dolog, amire szintén magamtól jöttem rá, hogy a hájast nem megszórni kell porcukorral, hanem beleforgatni, így vékony porcukorréteg képződik rá és még finomabb, "piacosabb" lesz. De inkább leírom a receptet még egyszer a korrigálásokkal együtt, mert úgy vélem, így egyértelműbb lesz, főleg azok számára, akik először készítenek hájastésztát - utána folytatom azokkal a képekkel és rövid leírásokkal, amik még készültek hajtogatott, hájjal készített leveles tésztából.
Hozzávalók
60 dkg sertésháj, 90 dkg liszt, 1 tojás, csipetnyi só, 2 evőkanál ecet, 4 dl langyos víz; illetve kemény lekvár és porcukor.
Elkészítése
1. A sertéshájat lehártyázzuk, kockára vágjuk, majd ledaráljuk.
2. A lisztet egy tálba mérjük, átszitáljuk, 15 dkg-ot kiveszünk belőle, és a hájjal összegyúrjuk. A hájas masszából kiveszünk tojásnyi adagot a tésztához, aztán előbb két részre-, majd mindegyik részt háromfelé osztjuk.
3. A maradék 75 dkg-nyi liszthez hozzáadjuk a sót, szárazon összekeverjük, aztán beletesszük a tojásnyi hájas-lisztes masszát, a tojást, az ecetet és a langyos vizet, majd könnyen formázható, szép sima tésztát gyúrunk. Az így nyert tésztát két egyenlő részre osztjuk, és ettől arra külön-külön dolgozunk a két résszel az alábbiak szerint.
4. A tészta egyik részét téglalap alakúra nyújtjuk, közepében egyenletesen elkenjük az elfelezett lisztes háj egyharmad részét, majd a tészta széleit a közepére hajtjuk a következő sorrendben: lentről fel, fentről le, balról jobbra, jobbról balra. Az összehajtogatott tésztát átlátszó fóliával letakarjuk, és hideg helyen fél órát pihentetjük. A műveletet megismételjük a tészta másik felével, illetve a másik rész lisztes hájjal is.
5. Pihentetés után mindkét tésztát rendre a sodrófával, addig ütögetjük, míg hólyagozni kezd, aztán megint kinyújtjuk, rákenjük a hájas massza második harmad részét, majd ugyanabban a sorrendben hajtogatjuk.
6. Fél óra pihentetés után a műveletet megismételjük a maradék hájjal, a hajtogatott tésztát ezúttal azonban legalább két órát pihentetjük, mielőtt kinyújtanánk.
7. Az utolsó pihentetés után a két tésztát tetszés szerint használjuk fel; készíthetünk belőle klasszikus hájast, sós-szezámmagos masnit vagy krémest.
Ez a szezámmagos-sós masni még húsvétra készült ugyanabból a hájjal készült, leveles, hajtogatott tésztából, mint a fenti képen látható klasszikus hájas tészta. Elkészítésének semmi nagy trükkje nincs, csupán a kinyújtott tésztát kb. két centis csíkokra vágjuk, majd keresztbe kb, 10 centis részekre osztjuk, majd amikor a sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, mindegyik darabkát a középen megcsavarjuk. Ezután egy tojást felverünk egy kiskanálnyi finom sóval és ezzel a keverékkel kenjük le a tetejét, majd szezámmaggal megszórjuk és megsütjük. A sütésénél figyeljünk, mert hamarabb sül mint a klasszikus hájas.
Na, és ilyen lett a krémesem, aminek a krémjét Leopold Erika Égigérő paszuly című blogján közzétett receptje szerint készítettem, a tésztája viszont ugyanaz a fennebb leírt tészta. Ezen is van még alakítanivaló, többek közt vékonyabbra nyújtom a felső lapot a következőben és figyelek arra, hogy szebb négyzetekre vágjam a tésztát. Ui. sütés előtt ajánlott felvágni a felső krémes lapot, hogy könnyebben szeletelhető legyen miután összeraktuk.
A két utóbbi sütiről külön bejegyzést is írok közelebbről!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése