Kapros-tejfölös húsgombóccsorba kelbimbóval

 

A minap a zöldségesnél megláttam a kelbimbót, s olyan szépen "kacsintgatott" szembe velem, hogy muszáj volt megvennem egy tasakkal. Aztán bepakoltam a hűtőbe és két napig "szemezgettünk" egymással, míg meghoztam a döntést, hogy levest főzök belőle, méghozzá tejfölösen, kaprosan, de mivel kívántam már egy jó gombócos levest is, így az is került bele. Egész jó lett...

Uborkába tekert kápiapaprika - Vendégposzt

 

A Kamramustra játék újabb nyertes készítménye került sorra a blogolásban, ezúttal Demeter Ibolya uborkába tekert kápiapaprikája. Megvallom őszintén, számomra is érdekesnek tűnik ez a párosítás ebben a formában, egyszer biztos kipróbálom, de az nem az idén lesz, hiszen még rengeteg eltennivalóm van. 

Káposztával töltött almapaprika

 

Télen egyik kedvenc savanyúságunk a káposztával töltött paprika, de ha ennek van még egy enyhe csípős íze is, akkor egyszerűen nem tudunk betelni vele. Épp ezért ha csak tehetem, akkor lehetőleg almapaprikát szoktam lilakáposztával tölteni, ami nemcsak finom, hanem színeiben is mutatós. Mondjuk, a képen látható almapaprikát történetesen fehér káposztával töltöttem meg, de így is jól mutat, mivel tettem közéje néhány piros paradicsompaprikát is.

Vegyes savanyúság - Vendégposzt

 

Akik ismernek tudják, hogy nem rajongok a bolti kész- vagy félkész termékekért, vagyis igyekszem mindent magam előállítani, mert nekem így esik jól. Viszont nem tartom éppenséggel ördögtől valónak sem ugyanezeket a termékeket és ha elfogy a házi, akkor boltból vásárolom meg én is, amire épp szükségem van. A savanyúságokat is saját jól bevált receptekkel teszem el, de nem zárkózom el az újdonságoktól sem. Egy ilyen új dologra hívta fel a figyelmem szovátai Vass Annamária is, aki Picant Fix-szel, azaz fűszerezett tartósítószerrel teszi el a savanyúságait. Még nem próbáltam, de sorra kerül ez is, ha nem az idén, majd jövőre.

Rókagomba tárkonyosan - Vendégposzt

 

Amint azt bizonyára sokan tudjátok, újabb játék indult az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban Kamramustra címmel. A játék célja felkutatni, csokorba gyűjteni azokat a bevált befőzős recepteket, amelyek a családi recepttárakban lehetőek fel. Az első kör a múlt héten zárult és legjobbnak a Bajkó Enikő tárkonyos rókagombája minősült. Enikő szívesen meg is osztotta receptjét a csoporttagokkal, illetve hozzájárult, hogy közkinccsé tegyem a blogomon. Nos, a rókagombaszezonnak még nincs vége, lehet még gombát szedni az erdőkben, így ezt a remek receptet is ki lehet próbálni.

Tejfölös szilvás lepény

Van annak immár két éve is, hogy kedves régi kolléganőm, Forró-Erős Gyöngyi megosztotta ennek a pompás szilvás lepénynek a receptjét az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban. Azóta többször is megsütöttem, sőt, a családom egyik kedvencévé vált az elmúlt időszakban. 

Mindent bele zakuszka

A zakuszka egyike azon közkedvelt erdélyi ételeknek, amit mondhatni szinte minden családban készítenek. Tudni illik viszont róla, hogy nem székely, nem magyar, de még nem is román eredetű, hanem vélhetőleg az örmény konyha remeke. Amúgy különféle zöldségkrémeket készítenek az egész mediterrán vidéken, de a Balkánon is, többek közt a szerbek főznek igencsak ízletes zöldségkrémet ajvár néven, ami ha nem is ugyanolyan, mint a mi zakuszkánk, de közeli "testvére".

Az alábbiakban a zakuszkának azt a változatát mutatom be, amit legutóbb főztem, és amit a leginkább szeretek, ugyanis a zakuszka annál jobb, minél többféle zöldség van benne. Addig érdemes elkészíteni, míg van hozzá alapanyag és ennél kisebb mennyiségben már nem érdemes. 

Tárkonyos szegfűgombaleves - Vendégposzt

Egyik pompás leves után következzen másik remek leves és szintén vendégposztként. A képen látható szegfűgombalevest a szentegyházi származású, de Magyarországon élő Simó Szabolcs barátom készítette. Nos, ő is egy olyan ismerős, aki az internet bugyraiból egyszercsak "materializálódott", vagyis minekutána többször is kommentüzenetet váltottunk az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportban, egy zimankós januári reggelen a szentegyházi böllérfesztiválon szemközt találtam magam Szabolccsal. Kiderült ugyanis, hogy őt is - akárcsak engem - zsűrizni hívtak meg Szentegyházára, aztán olyan jól elbeszélgettünk azon a napon, mintha minimum egy utcában nőttünk volna fel. A kapcsolatot természetesen azóta is tartjuk és természetesen főleg interneten.  

Tárkonyos bableves - Vendégposzt

Ezt a pompás levest Balassy Antónia készítette, és ezzel együtt immár a második vendégposzt szerzője is. Antóniáról írtam már egy korábbi posztban, akkor egy remek gombapaprikást készített puliszkával. Most viszont a Zöldfűszerrel ízesebb az étel! játék győztese lett a finom bablevesével a múlt héten az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban. A játék szabályai szerint, azt az ételt, amelyik a legtöbb lájkot gyűjti be, közzéteszem a blogomon. 

Sárgabarackos lepény

Egyik kedvenc süteményem, amiből sosem tudok eleget sütni, pedig a nagyját mindig én eszem meg. A gyermekeim ugyanis nem édesszájúak, ebből a süteményből is csak szerényen egy-két szeletet vesznek, a többi marad nekem. Na jó, nem mind nekem, mert rendszerint szoktam adni belőle szomszédoknak, ismerősöknek. Épp ezért dolgoztam ki a nagytepsis változatát, hogy jusson is, maradjon is. A nagy tepsit az elektromos sütő saját, mélyebb tepsijére értem - ami jó méretes - ezt szoktam telepakolni barackos lepénnyel és másnapra rendszerint morzsája sem marad.

Töltött tojás karfiollal

Ez az egyik kedvenc ételem így nyár elején, amikor már megjelenik a friss, nyári karfiol. A receptje édesanyámtól származik, hajdanán ő készített ilyen finomságokat, hogy ő kitől tanulta, azt nem tudom, de az is megtörténhet, hogy ő találta ki.

Tárkonyos-zöldhagymaszáras omlett

Jó kis vacsora vagy reggeli a fenti étel, a története pedig a gyerekkoromig nyúlik vissza. Hasonló tojásrántottát ugyanis édesanyám készített hajdanán, így ilyenkor nyár elején, amikor már volt a kertben zöldhagymaszár és a tárkony is bokrosodott. Illetve, a tyúkok is tojtak annyit, hogy nem kellett a tojást spórolni egy kis galuskára vagy palacsintára. No, ilyenkor készített édesanyám olyan rántottát, amibe bőságesen zöldhagymaszárat és tárkonylevelet vágott, de ezt csak úgy simán belekavarta a felvert tojásba, aztán megsütötte. Így a rántottában lévő zöldeknek volt egy enyhe nyersessége, amitől még finomabb volt. Ezt aztán hol friss kenyérrel ettük, hol puliszkával annak függvényében, hogy hétköznap vagy vasárnap készült a rántotta. Hétköznapokon ugyanis hamarabb volt friss kenyérrel, vasárnap pedig finomabb volt puliszkával. Hozzá rendszerint cukros saláta járt a gyérítésből, vagyis azokból a zsenge salátalevelekből, amiket gyomlálás közben szedtek ki a kertből. Most viszont a Székely Konyhába készítettem, és ezért megpróbáltam kicsivel dizájnosabban tálalni, cukros saláta helyett pedig paradicsomsalátát készítettem hozzá. 

Izsóppal pácolt tarja tabuléval - Vendégposzt

Ezt az ételt most azért osztom meg, mert remek lehet és mert egy számomra kedves személy készítette. Endes-Ábrahám Ibolyát sok évvel ezelőtt ismertem a Gyulafehérvári Caritas sajtósaként,  aki már akkoriban nagyon határozott fiatal hölgynek tűnt. Jó volt vele dolgozni, mert mindig pontos és precíz volt, amit megígért, azt megcsinálta. Aztán egy ideig nem találkoztunk, ám, amikor újra feltűnt, akkor úgymond a főnökömként láttuk viszont egymást. Mi tagadás a főnök-beosztotti viszonyban kissé ballábbal indítottunk mindketten, de hála Istennek, mindkettőnkbe szorult annyi józan paraszti ész, hogy a kezdeti csorbát nagyon hamar "kikalapáljuk". Utána barátivá alakult a viszonyunk és ez megmaradt azután is, hogy ő elment a kiadótól. Mindeközben megtudtam róla, hogy nagyon jól főz, az egészséges táplálkozás híve, ételeiben mindig nagyon sok zöldség szerepel, ugyanakkor egy igazi ínyenc is, bátran és ügyesen használja a legkülönfélébb fűszereket. A képen látható étel egy remek lenyomata Ibolya konyhájának, hiszen bravúros ügyességgel házasította össze a székely konyha egyik kedvenc ételét, a tarjából - vagy ahogy mi, székelyek mondjuk, nyakas karajból - készülő flekkent az arab konyha zöldfűszeres salátájával a tabulével, ezáltal egy sokkal könnyebb ételt kreálva, mint a hagyományos.

Rántott zöldséges-húsos krumpligombóc - Vendégposzt

Megvallom őszintén, végigizgultam a hét végén a lájk-szavazást az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban, mert nagyon szurkoltam Boncuț Jolánnak, hogy a képen látható ételével ő legyen az abszolút győztese a Zöldfűszerrel ízesebb az étel! játék legújabb fordulójának. Jolit ugyanis gyerekkorom óta ismerem, egy évvel járt fölöttem az elemiben, és fiatalkorunkban többször is buliztunk egy társaságban. Aztán mindketten férjhez mentünk, jöttek a gyerekek, a munka, karrier, stb., így kissé eltávolodtunk egymástól mindazonáltal, hogy egy városban élünk. Ettől függetlenül, ha néha összefutottunk az utcán, soha nem mentünk el úgy egymás mellett, hogy két szót ne váltsunk egymással. Most pedig nagyon örülök, hogy az ő egyik remek ételét oszthatom meg veletek, mert Joli "pimaszul" jól főz, és tálalásban utolérni soha nem fogom, olyan gyönyörű asztalokat oszt meg néha a csoportban.

Sajttal és paprikával töltött csirkemell-rolád masnitésztával és kapros sajtmártással

Igazából ez úgy kezdődött, hogy megtetszett Bajkó Ildikó sajttal és sonkával töltött zöldfűszeres sajtmártásos karajtekercse, s gondoltam, elkészítem. A gond ott kezdődött, hogy nem volt karajom, volt viszont csirkemellem. Nosza, ezt is meg lehet tölteni - gondoltam - amúgy minden egyéb hozzávalóm volt, kivéve a zöldfűszereket, amiből csak kaprom volt. Így hát nekiláttam, közben félúton kitaláltam, hogy készítek hozzá masnitésztát, ugyanis épp akkor hozott a kollégám húsz darab házi tojást.