2016. március 1., kedd

Egyben sült császárhús, ahogy "mű nem szoktuk"

Az úgy kezdődött, hogy minap Csíki Sándor megosztott egy bejegyzést az Erdélyi Ízőrzők csoportban a lassan sült császárhúsról, amit fölöttébb érdekesnek találtam. Annál is inkább, mert a bejegyzése végén volt egy kisfilm is, ahol nem más, mint Gordon Ramsay tette-vette a császárhúst olyan mesterien, hogy a nyálam kicsordult tőle. Megkívántam na! Amúgy szoktam én is császárhúst készíteni, de nem így, mert "mű főzzük, nem így szoktuk". Magyarán, mostanig meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg egyben is megsüthetném a császárhúst, mert mindig úgy készítettem, ahogy édesanyám is szokta, vagyis fűszeres vízben főzve, aztán fokhagymás pirospaprika-mázzal bevonva. Ahogy "mű szoktuk", úgy is nagyon finom, de ez egészen más. Kicsit gondban voltam, mert édesköményt élőben egyszer láttam és kóstoltam, Budapesten Jakó Áginál, nálunk még a zöldséges is értetlenül kérdezte: az mi? Végül úgy döntöttem, hogy itt nem is a fűszerezésen van a lényeg, hanem az eljáráson: lassan és egyben sütni. Meg aztán Ramsay-mesternek könnyű, mert hozzájut az édesköményhez, míg nálunk a zöldséges is most kezd képről ismerkedni ezzel a növénnyel. Így hát vettem egy darab császárhúst, aztán bevagdostam a bőrét, ahogy láttam Ramsaytől a videón (csak nem olyan szépre), sóztam miénkfajta jó parajdi sóval, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, mert az terem nálunk az erdei tisztásokon és még van a tavalyi szedésből. Igazából arra sem vetemedtem volna soha, hogy a császárhúst olívaolajon pirítgassam, de most megtettem, "ha'lám milyen lesz" alapon, nyílván tettem bele egy kis borókabogyót, mert nálunk az is terem, koriandert is raktam bele, hogy változzon, na meg fokhagymát és csillagánizst, mert Ramsay is tett bele. Ja, és bort is tettem alá, meg egy kis vizet, mert alaplevem épp nem volt. S láss csudát, ez lett belőle. Ráadásul, így is nagyon finom, de inkább leírom a receptet.



Hozzávalók 

1-1,5 kg császárhús, só, bors, kakukkfű, 2-3 szem csillagánizs, 4-5 cikk fokhagyma, borókabogyó, koriander, kevés olívaolaj, 1 dl száraz fehérbor. 

Elkészítése 

1. A császárhús bőrét éles késsel berácsozzuk úgy, hogy a bőrt teljesen átvágjuk. 
2. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk kakukkfűvel, majd 1-2 órát hideg helyen pihentetjük. 
3. Egy tepsiben kevés olívaolajat hevítünk, egészben beletesszük a kés lapjával ellapított fokhagymacikkeket, a borókabogyót, csillagánizst és a koriandert. Addig kavargatjuk, amíg erős fűszeres illat kezd terjengeni a levegőben. 
4. Ekkor a bőrös felével lefelé beletesszük a császárhúst és megpirítjuk, majd átfordítjuk a másik oldalára, hogy a bőrös része felül kerüljön. 
5. Fehérbort töltünk alá és kevés vizet, majd a tepsit előmelegített sütőbe toljuk és alacsony hőfokon (150 fokon) kb. másfél órát sütjük. 
6. Friss zöldséggel tálaljuk. 

Jó tudni! 

• Ha a tepsiben maradt szaftról a fölösleges zsírt egy kenyérszelettel vagy itatóssal leitatjuk, hozzáadunk egy evőkanál dijoni mustárt, elkavarjuk, majd leszűrjük, finom mártást kapunk a sült császárhúshoz.

Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

  1. Ne bánd Alíz az édesköményt, mert ánizsos az íze, bár lehet, hogy te szereted, engem a hideg kiráz minden ánizsos dologtól, képtelen vagyok megenni.
    Én olívaolaj helyett jóféle házi disznózsíron sütöttem volna meg, de hát ízlések ugye.....
    viszont gusztául néz ki nagyon :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, Anikó, tudjad, hogy a disznózsíron gondolkodtam egy sort, mégis belelöttyintettem az olívát, mert amennyire csak lehetett igyekeztem Ramsay-mester útmutatásait követni. De tudd, a következő ilyenből lazán kihagyom az olívát és disznózsírt teszek. :)

      Törlés