Képviselőfánk

 

A képviselőfánk egyértelműen az a sütemény, amit a családom mindegyik tagja kivétel nélkül szeret. Ráadásul sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint ahogy az esetleg elsőre tűnik. A süteményt egyébként profi körökben 100 grammos süteménynek is szokták nevezni, mivel minden hozzávalóból 100 grammnyi kell hozzá. Nos, az én receptem ettől eltér, ugyanis én évek óta Gergely Éva néni receptjét használom, amely nem követi éppenséggel ezt a 100 grammos egyensúlyt, mégis felnő a fánk és még a közepe is lyukas lesz. Ezt osztom meg az alábbiakban - nekem bevált. 

Kocsonya hagymasalátával

 

A kocsonya egy olyan étel, amit felénk főleg télen szoktak főzni, nekem személy szerint nem is esik jól ez az étel csak azután, ahogy a hó lehullt. Bár kedvenc kisvárosomban több hentes is készít igencsak jól fűszerezett, jó ízű kocsonyát, amiből időnként szoktam is vásárolni, az igazi az, amit én főzök szépen, türelmesen 6-8 órán át. Mivel ebben az évben nagy terveim vannak a blogolást illetően is, mi mással indíthatnék, mint egy jó kocsonyával. Nos, az idei kocsonyám - ami lényegében tavalyi, mert szilveszterre főztem kissé eltér az eddigiektől, a vejem ugyanis csak az olyan kocsonyát szereti, amiben csak hús van. Épp ezért ez alkalommal került bele egy darab comb is, hogy tudjak neki húsos tányért készíteni, s mivel arra gondoltam, hogy még lehet ilyen, mint az én vejem, ezért ezt a változatot írom le. 

Erdélyi csorba húsgombóccal

 Van az úgy, hogy egyik vagy másik főzőcsoportban meglátok egy ételt, s egyszerűen megkívánom elkészíteni. Így jártam a múltkorokban, amikor Nemes Ibolya húsgombócos erdélyi csorbáját megláttam. Már akkor eldöntöttem, hogy megfőzöm, kicsit vacilláltam, hogy kérjem el a receptet vagy sem, aztán úgy döntöttem, inkább elkészítem a saját verziómat. Nos, ilyen lett... 

Csípőspaprika-lekvár

 A csípőspaprika-lekvár egyik kedvenc zöldségkrémem, amit így ősszel főzni szoktam. Hálás is vagyok a receptért Kedves Enikőnek, aki megosztotta velem a finomság készítésének a titkát. Ugyanis az ő csípőspaprika-lekvárját kóstoltam életemben először, és annyira ízlett, hogy már azon az őszön el is kellett készítenem. Igaz, kissé macerás az elkészítése és nem kevés fáradtság, de megéri, főleg télen, amikor a finom húsikák mellé lehet tálalni, de isteni ízet ad pörkölteknek, sőt, különféle leveseknek is. 

Szulig, örmény káposztaléleves

 

Vannak az ember életében olyan barátok, akiktől minden egyes beszélgetés alkalmával lehet tanulni valamit. Ilyen barátnőm nekem Csíki Gittka terrakottaművész, aki nemcsak gyönyörű dísztárgyakat fest, de pimaszul jól főz is. Így gyakori beszédtéma közöttünk, hogy éppen ki, mit főz. Még az új év első beszélgetései alkalmával mondta el, hogy ő biza szuligot főz, mert az ő családjában hagyományosan ez az újévi leves. Mivel fogalmam nem volt, mi lehet a szulik, kérdezgetni kezdtem. Kiderült, hogy ez lényegében a káposztaléleves örmény változata, ami nem sokban tér el a mi káposztalélevesünktől, de annyiban mégis, hogy egy sokkal másabb ízvilágú leves legyen belőle. Ezt én még felturbóztam egy kis tormával, mivel miután elfogyasztottam belőle egy tányérral, úgy gondoltam, hogy igencsak jól állna ennek a levesnek a torma. És nem tévedtem, de az is lehet, hogy ezt is Gittka mondta.

Csirkevagdalttal töltött sertésdagadó

 

Ha villantani akartok valami egyszerű, finom étellel, akkor ezzel lehet és elárulom azt is, hogy sokkalta egyszerűbb elkészíteni, mint elsőre tűnik. A titok nyitja a fűszerezésben van és a kétféle hús "összeházasításában". Amúgy, ha látok egy jó formájú dagadót, nehez tudom megállni, hogy ne vegyem meg és töltsem meg. Lényegében most is így jártam, még decemberben, jóval karácsony előtt "kacsintott" szembe velem a hűtőpultból ez a dagadó, előbb úgy gondoltam, karácsonyra megtöltöm, aztán elmaradt és lefagyasztottam. Minap a fagyasztó fiókjában kutakodtam, és a kezembe akadt megint a dagadó, gondoltam megtöltöm, de nem volt sertéshúsom tölteléknek, sem belsőségem, csak csirkecombom. Így most ezzel töltöttem meg. 

Tárkonyos paszulyleves, ahogy én szoktam

Nem tudom, ki, hogy van vele, de én nagyon szeretem azokat a tartalmas téli leveseket, amelyekből jó nagy adagot lehet főzni egyszerre, ráadásul, ha megeszünk belőle egy tányérral utána már nem igazán igényeljük a másodikat. Ilyen például a paszulyleves, fuszulykaleves, vagy úribb nevén bableves. Nos, ilyet többnyire olyankor szoktam főzni, amikor előre tudom, hogy a következő napokban sok elfoglaltságom lesz, ami miatt nem igazán lesz időm főzni. Mint most is például ugye, karácsonyra készülődvén hirtelen azt sem tudom, melyiket csináljam hamarabb: takarítsak vagy sütit készítsek. No, ilyen alkalmakkor igazán jól jön egy nagy fazék fuszulykaleves, amit aztán lehet enni akár két-három napig is. Bablevesből viszont többfélét szoktam főzni, de ezt a változatot mindig tárkonyosan nagy szemű fehér babból szeretem készíteni és eresztékkel vagy habarással, mert ezt a változatot így szeretem.

Lassan sült pácolt oldalas krumplipürével és párolt káposztával

 

Nem tudom, ti már jártatok-e úgy, hogy betértetek a henteshez és a hűtőpultból egy húsdarab úgy elbűvölt, hogy muszáj volt megvennetek? Nos, így megjártam én a múltkorokban, amikor bementem valami teljesen más egyébért az egyik henteshez - hála Istennek, kedvenc kisvároskámban sok van belőlük, és egyik jobb, mint a másik - de közben megpillantottam egy szép húsos oldalasdarabot. Naná, hogy megvettem! Aztán arra már nem is emlékszem, hogy abból vettem-e, amiért eredetileg mentem...

Bögrés citromszelet

 

Az igazság az, hogy valamitől nem szívesen sütök lapokból krémmel és/vagy lekvárral összerakható süteményeket, pedig ezeknek is megvan az előnyük és a varázsuk. Néha mégis ráveszem magam, legtöbbször azért, mert valahol megkóstolom, aztán annyira megízlik, hogy muszáj elkészítenem. Nos, így jártam drága Erika barátnőm, citromszeletjével egy közös szilveszteren, hogy bármennyire próbáltam visszafogni magam, kb. én ettem le a süteményes tálról az összes citromszeletet. Ezek után nem voltam rest, és elkértem Erikától a receptet, akkor mondta el, hogy az anyósától tanulta és az ők családjukban is nagy kedvenc.

Szezámmagos csirkecsíkok sült céklával

 

A múlkorokban Nagyálmos Ildikó volt kolléganőm tett közzé a Facebook-on egy remek sült céklás ételt, amire rögtön azt mondtam, köretnek nagyszerű lehet. Aztán telt-múlt az idő, le akartam menteni a receptet, de végül elfelejtettem, mint ahogy a sült cékláról is megfeledkeztem. A minap viszont eszembe jutott, amikor ebédre volt előző napról maradt lebbencses pityókalevesem, a hűtőmben figyelt néhány szelet befűszerezett csirkemell, amit panírozni, majd rántani akartam. Ehhez kellett nekem valami köret, ami ugye nem krumplialapú, mert a levesem az volt, és bár nagyon szeretem a burgonyát, nem szoktak pityókát pityókával enni. No, ekkor jutott eszembe Ildikó sült céklája, aminek nem találtam már meg a receptjét, így hát a saját elképzelésem szerint fűszereztem. Nagyon jó kis köret lett belőle és nagyon passzol a rántott húshoz, de mással is ki fogom próbálni.

Almástészta - Almáspite, ahogy mű szoktuk

 

Ritkán sütök almáspitét vagy almástésztát, ahogy mi mondjuk Székelyföldön, pedig szeretem. Ez alkalommal viszont rájöttem, miért is ódzokodom az almástészta sütésétől, pedig ennél egyszerűbbet el sem lehet képzelni. Hát azért, mert sok almát kell pucolni, aztán megreszelni, nekem pedig még annál is többet, mert én úgy szeretem, ha az almás réteg vastagabb, mint a tészta. Most viszont a fiam juttatta eszembe, hogy süthetnék egy almástésztát, mert a menyem is kívánja, almám is volt, így hát nekiveselkedtem. 

Egyben sült császárhús narancsos-mazsolás krumplisalátával

Mivel alig több, mint egy hónap választ el karácsonytól, mostantól egyebek mellett ünnepi ételeket is fogok megosztani, hogy aki kedveli az én ízeimet, válogathasson kedvére. Mi több játékot is hirdettem az oldalamon, hogy az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportom tagjait receptek csereberélésére ösztönözzem. A játékban bárki részt vehet, aki már tagja a csoportomnak vagy csatlakozik hozzá és betartja a játékszabályokat.

Most pedig következzen ez a remek étel, amit részben Gordon Ramsey-től "puskáztam" apró változtatásokkal - magyarán, kissé megszékelyesítettem - hozzá pedig készítettem egy különleges  krumplisalátát, aminek a receptjét komámtól, azaz a lányom keresztapjától tanultam. A kettő együtt egyszerűen isteni. 

Libaleves májgaluskával

 

Igazi ínyencségnek számít mostanában a libaleves, hiszen napjainkban nem sok libanyáj úszkál a patakokban, tavakban.  Pedig gyermekkoromban a szülőfalumnak nem volt olyan utcája, ahol legalább egy nyáj ne bóklászott volna az arra járó gyerekekre vadászva. Félelmetesek voltak ezek a nyájak amint szárnyukat széttárva szaladtak utánunk éktelen gágogással, s ha nem szedtük az irhánkat, biza a gúnár - vagy ganci, ahogy mi neveztük - még bele is csípett a lábunk szárába. Most nincs ilyen, sajnos, nagyon meg kell keresni azt a gazdát, aki libát tart és még nehezebb beszerezni a vágnivaló libát. Nos, az idén sikerült szereznem egy szép nagy libát, s miután alaposan "megszenvedtem" a pucolásával, egyebek mellett, ilyen finom májgaluskás libalevest főztem belőle. 

Baba ganoush – Damaszkuszi padlizsánkrém

 Néhány évvel ezelőtt - Csíki Sándor barátom jóvoltából - nekem is sikerült meglátogatnom Budapesten a Millenárison a Gourmet Fesztivált. Ott mutatott be Sándor barátom egy nagyon kedves libanoni származású séfnek, Osama Kutaini mesternek, akivel akkor váltottunk néhány szót, majd később a Facebook-on is ismerősök lettünk. Nagyon segítőkész és jóhiszemű embert ismerhettem meg személyében, olyat, aki mindig szívesen segített, ha elakadtam a mediterrán- vagy a keleti ízekben. A baba ganoush elkészítési módját is tőle tanultam, igaz egy kis kanyarral, ugyanis Csíki Sándor blogján akadtam rá. Amint megpillantottam, tudtam, ezt el kell készítenem, mert csak finom lehet. És nem csalódtam, valóban nagyon jóízű padlizsánkrémet sikerült készítenem, ráadásul többször is, de sosem jutottam oda, hogy fotót is készítsek róla egész mostanig. 

Ecetes uborka dunszt nélkül

 

Sokféle savanyúságot szoktam eltenni télire, de az összes közül a favorit kétségkívül az uborka. Ezt is többféleképpen teszem el mind a fűszerezés, mind pedig az eljárás, a technológia tekintetében. A blogomon már közzétettem az ecetes uborka ánizsos változatának receptjét, amit cukkinivel kevertem, most pedig egy másik ecetes uborka változatot mutatok. Mindkettő nagyon finom, a végeredmény tekintetében nehezen lehetne eldönteni, melyik a jobb, melyik a finomabb. Az eljárás, a technológia lehet a döntő, vagyis az, hogy melyik eljárás tetszik jobban, ki, melyiket találja jobbnak, egyszerűbbnek.