Borscs - orosz céklaleves

Lányom esete az orosz céklalevessel

Családomban mindenki tudja, hogy nyitott vagyok az új ízekre, és néha szívesen elkalandozok más népek konyhájában. Így ritkán lepődnek meg, ha valami új, korábban sosem fogyasztott étel kerül az asztalra. Nem olyan rég kezembe akadt egy régi papírfecnin őrzött recept, amit majdnem harminc éve vetettem papírra eszperántó nyelven, még akkoriban, amikor Moszkvában jártam. Egy régi eszperantista levelezőtársam mondta tollba, ugyanis ezzel a levessel kínált meg, amikor meglátogattam. Aztán hazatérve a cetlit, szokás szerint, betettem az egyik szakácskönyvembe és megfeledkeztem róla. A minap viszont valami jó céklás étel után kutattam, ezért kézbe vettem épp azt a szakácskönyvet is, amelyikben ez a recept lapult, ráadásul, amint kinyitottam, egyből az a cetli esett ki belőle, amelyiken az a bizonyos még Moszkvában leírt étel receptje volt. Amint átfutottam, láttam épp olyan, amilyent keresek, hiszen cékla is kell hozzá - a borscs, vagyis az orosz céklaleves receptje volt. Hát ez nem lehet véletlen - gondoltam magamban - úgy látszik, most jött el az ideje, hogy elkészítsem azt a pompás levest, aminek kellemes édeskés íze még élénken élt emlékeimben. Nosza, nekiláttam, és a levelezőtársam útmutatásai alapján el is készítettem. 

Közben épp itthon tartózkodott a lányom is, aki egyébként Kolozsváron egyetemista, s mint ilyenkor lenni szokott, valamerre lelépett a barátaival találkozni. Amint a főzést befejeztem, úgy adódott, nekem is mennem kellett valami rendezvényre, így hát felhívtam telefonon a lányomat, hogy szóljak neki, hol, merre járok. - Borscsot főztem, de még meleg, ott a kályhán a fazékban, ha hamarabb érnél haza, egyél! - adtam ki az "utasítást" a lányomnak jelezve azt is, ne lepődjön meg a leves szokatlan színén, cékla is van benne. Aztán mentem a dolgomra, a lányom közben hazajárt, evett is az ételből, majd este, amikor találkoztunk, akkor kérdezhettem meg tőle: ízlett-e a borcs? - Finom volt, de nem volt borsó benne - közölte lányom tömören, mire az ámulattól nekem nyílt kerekre a szemem. - De hisz ebbe nem is jár borsó - mondtam megrökönyödve. Mire a lányom: "Hát nem azt mondtad, borsót főztél?!"

Hozzávalók 

50-60 dkg marhanyak vagy marhaszegy, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 kisebb zeller, 1 közepes cékla, 2 burgonya, negyed fejnyi káposzta, 2 evőkanál paradicsompüré, só, kaporzöld, tejföl, 2 evőkanál vaj és húsalaplé. 

Elkészítése 

1. A marhahúst apró kockára vágjuk. A zöldségeket megpucoljuk, a hagymát apró, a burgonyát nagyobb kockára, a gyökérzöldségeket hosszú hasábokra, a káposztát pedig vékony csíkokra vágjuk. A kaporzöldet finomra aprítjuk. 

2. Egy evőkanálnyi vajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a húst, fehéredésig pároljuk, majd feltöltjük húsalaplével, és addig főzzük, amíg félig megpuhul. 

3. Közben a másik evőkanál vajon enyhén megpirítjuk a gyökérzöldségeket, leszűrjük róla a fölösleges zsiradékot és a leveshez adjuk. 

4. Ha felforrt a leves, beletesszük a burgonyát és a káposztát, sózzuk, majd amikor minden puhára főtt, ízlés szerint paradicsompürével ízesítjük.

5. Kaporral megszórva és tejföllel tálaljuk, hozzá barna rozskenyeret adunk.

Jó étvágyat!