Káposztás nokedli gyömbéres csülökkel

Tegnap főztem ezt a gazdag ételt, mert kellett a Székely Konyhába, de nem bántam meg, mert nagyon finom lett, és még mára is maradt belőle. Igazából az úgy volt, hogy a megyei önkormányzat hirdetett egy káposztásételfőző-versenyt, amire felbiztattam Ilusékat Ülkéről, hogy nevezzenek be. Megtették, de jelezték, hogy az ételről nincs fotó, természetesen, azonnal ajánlkoztam, hogy elkészítem és lefotózom, főleg miután megtudtam, hogy ez egy olyan étel, amit Bangó Margit készített valamilyen főzőshowban. Pontosabban ez már nem olyan, mert Ilusék kicsit igazítottak rajta a saját ízlésük szerint, én viszont igyekeztem az ők utasításait minél pontosabban betartani. Nem bántam meg, mert egy igazi ínyencség készült el, talán igenis gazdag az én ízlésemhez. Mindenképp finom volt, a fiamék is nagyon szerették. Ja, és majdnem elfelejtettem a lényeget: ezzel az étellel az Ü.S.T.B.E. csapat második díjat szerzett a csíkszépvízi káposztafesztiválon.

Zöldborsófőzelék tükörtojással

Mostanság nagy divat lett újragondolni az ételeket. Nincs is ezzel különösebben semmi bajom mindaddig amíg az újragondolt étel hasonlít az eredetihez mind ízében mind állagában. Akkor kezd gondom lenni ezekkel az újragondolásokkal, amikor teljesen más étel lesz belőle, mint az eredeti, meg azt is gondolom, hogy vannak ételek, amiket egyáltalán nem kell újragondolni. Ezt a zöldborsófőzeléket viszont most újragondoltam, és a végeredménnyel fölöttébb elégedett vagyok.

Almaleves, ahogy "mű szoktuk"

Az őszt többek közt azért is szeretem, mert ilyenkor lehet készíteni ilyen igazi, finom almalevest. Igen, mert ilyenkor frissen érett az alma, lédús és zamatos, ráadásul bőséggel lehet kapni bárhol. A képen látható leveskét sem spiláztam túl, nem gondoltam újra, hanem pontosan úgy készítettem, ahogy édesanyám, nagyanyám, de talán még dédanyám is készíthette hajdanán. Szóval, ezt "mű" így szoktuk, akinek megtetszik, bátran elkészítheti, nem vall szégyent vele.

Fokhagymás pulykamáj

A májat nagyon sokféleképpen el lehet készíteni, így még nem volt ezen a blogon. Ennek az elkészítési módnak a nagy előnye a gyorsaság, vagyis gyakorlatilag, ahogy kitaláltuk, hogy fokhagymás májat készítünk, el addig, hogy tálaljuk, bőven elég fél óra. Ja, és még egy nagyon lényeges dolog, ez itt most épp pulykamájból készült, de bármilyen májat el lehet készíteni ebben a változatban. Mondjuk a borjúmájat ajánlatos előtte egy éjszakával fokhagymás tejben vagy joghurtban áztatni. 

Rădăuți-i csorba

Megint egy népszerű csorba, amit sokan összetévesztenek a hamis pacallevessel vagy a csirkeragulevessel. Ennek oka, hogy mindhárom leves főleg csirkehúsból készül, de a Rădăuți-i csorba készülhet más szárnyas húsából is, míg a másik kettő nem. Ezen kívül a hamis pacallevesben lényegesen kevesebb a sárgarépa, és jelentősen több a paprika a csorbához képest; a csirkeraguleves alapvetően egy édes leves tárkonnyal fűszerezve, a csorba viszont határozottan savanyú és nem jár bele tárkony. Most, hogy már tudjuk a különbségeket, gondolom, jöhet a recept is.

Gyümölcsös dolma

Tavaly kisároskánkban az örmény napokon találkoztam egy igazi, Örményországból érkezett örményasszonnyal, Anahitnak hívták. Mivel az eseményre azért voltam meghívva, hogy mutassam be a dalauzi - örmény édesség - készítésének titkait, egyértelmű, hogy a hölggyel is legfőképp az ételekről csevegtünk. Nyílván magyarul, mert mint utóbb kiderült, ő éveken át a magyarországi örménykonzulátuson dolgozott, így eléggé jól beszélte a nyelvünket. Szó, szót hozott, és kiderült, hogy én is szoktam dolmát készíteni, de azt is megtudtam tőle, hogy az örmények mindenféle töltött zöldséget dolmának neveznek, így a töltött káposztát is. Elmondtam neki, hogy a városkánkban élő örmények a karácsonyi káposztájuk közé aszalt szilvát is szoktak rakni, mire ő lelkesen magyarázni kezdte, hogy az őshazában most is úgy főzik, de tesznek még bele birsalmacikkeket is, és nem savanyított káposztából készítik, hanem édesből. Képzelhetitek, hogy amint a rendezvény véget ért, azon voltam, hogy mielőbb megfőzzem ezt a különleges dolmát. De mielőtt vázolnám az elkészítési módozatát, annyit elárulok, hogy a családban nem aratott osztatlan sikert, a lányoknak, vagyis a lányomnak, a menyemnek és nekem ízlett, a fiam morgolódva bökdöste ki a tányér szélére a gyümölcsöket és a mazsolás öntetből sem kért. Ettől még szerintem nagyon finom, csak van, aki nem szereti a töltelékkel az édes ízeket.

Vegyes paprikasavanyúság

Ez az a savanyúság, amit minden évben többször is elkészítek, mert az első adagot csak úgy becsemegézzük. Aztán utána készítek még egy adagot, amiből jó eséllyel jut a téli hónapokra is. Lényeg, hogy nagyon finom, egyszerű elkészíteni, ínyességét pedig a sokféle paprika adja. Nos, amíg még lehet a piacon paprikát vásárolni, ne habozzatok elkészíteni. 

Káposztasózás télire

Ez a kép sem mostanában készült, de mivel kellett valami jó fotó annak illusztrálására, milyen szép lesz a jól savanyított káposzta, hát előbányásztam a tavalyelőtti képet. Azért azt, mert akkor készítettem fotót a frissen érett káposztámról, amit már az új módszer szerint tettem el. No, nem kell megrémülni, mert csupán néhány apróságban tér el attól, ahogyan korábban készítettem, de ezek annyira fontosak, hogy külön posztot szánok neki. Ugyanis ezek szavatolják a savanyú káposzta  és a káposztalé állandó minőségét, ezektől az apróságoktól lesz minden évben finom mindkettő, és nem kell sopánkodnunk télen, bezzeg a tavalyi káposztalé valamitől sokkal finomabb volt. De vegyük szép sorjában az egészet. 

Vaníliás linzerkoszorú (nagy adag)

Minap valaki rákérdezett, miért nem blogolom be azokat a finom sütiket, amiket a fiam lakodalmára sütöttem. Nos, ennek több oka is van, egyrészt nem mindegyikről készült fotó, másrészt nem mindegyikről készült jó fotó. Aztán mivel a fiam lagzija után még egy rendben megsütöttem szinte mind ugyanazokat a sütiket a menyem bátyjának a lagzijára, igyekeztem fotókat készíteni, s így teljesíthetem az ismerősöm kérését is. Erről a linzerkoszorúról azt kell tudni, hogy egy nagyon kiadós változat, igazi lakodalmi mennyiségű süti lesz a megadott adagból, ezért ha csak úgy a családnak sütjük meg, osztani kell a mennyiségeket. Nekem viszont akkor sok kellett, ezért addig keresgéltem a szakácskönyveimben és a gasztroblogokon, míg két változatból szó szerint összegyúrtam ezt a verziót. Az egyik recept ugyanis csak tojássárgáját adott meg a tésztához, a másik pedig csak tejfölt, a kettőt keresztezve a duplájánál is nagyobb mennyiségű liszttel összegyúrva lett ez a verzió. 

Gulyáskrém házilag

Az a helyzet, hogy idén nagyon megcsúsztam a befőzésekkel, talán ennyire még egyik évben sem. Megvan ennek is a magyarázata, a nyáron annyit utazgattam, kirándultam, lakodalmaztam, mint korábban egyik évben sem. Igyekszem behozni a lemaradásaimat, ezért szedegetem elő a régi receptjeimet így kora reggel, hogy amikor sor kerül egyikre vagy másikra, ne kelljen sokat keresgélni sem a receptjeim között, sem a régi blogomon. A gulyáskrém is tervben van még idén, s bár ez a fotó eléggé gagyi, posztolom, hogy szem előtt legyen - legfennebb, ha kész a friss gulyáskrém, készítek új fotót, oszt kicserélem.

Mustár házilag

Na szóval, engem is elkapott "mustárláz"! Nem kell valami furcsa kórságra gondolni, mindössze arról van szó, hogy minekutána Boros Valika megosztotta a mustárkészítésről szóló posztját az Erdélyi Ízőrzők csoportban, úgy tűnt, ez egy olyan recept, amit én is el tudnék készíteni. Mert az az igazság, hogy korábban is szembefutottam már az internetes gasztrovilágban mustárreceptekkel, de valamiért egyik sem vonzott, mindegyikben volt valami olyan hozzávaló, ami nekem épp nem volt, vagy kellett hozzá valami olyan eszköz, ami szintén nem volt nekem. Valika receptjéhez viszont mindenem volt, ráadásul olyan egyszerűnek tűnt, hogy bátran nekifogtam. A végeredmény lenyűgöző volt: életemben nem ettem ilyen jóízű mustárt! Pontosabban, olyan volt, mint azok a mustárok, amiket gyermekkoromban kenyérre kenve is megettünk jó szívvel, s igazából azóta is azt az ízt keresem minden mustárban, amit megvásárolok. De mostantól változott a helyzet, ezentúl nem veszek soha többé mustárt, de annál több mustármagot vásárolok, és mindig, minden alkalomra finom, friss mustárt készítek, hiszen minimális munka vele. Annál is inkább, mert a Valika receptjéből én kiiktattam a legmunkásabb fázist, vagyis a botmixerrel összezúzott mustármagokat nem leves-szűrőn át passzírozom, hanem passzírozógéppel. Az én régi kézi meghajtású passzírozógépemnek ugyanis van annyira sűrű rostélya, mint a leves-szűrő, így hát az első siker után, amit még szűrőn passzíroztam át, rögtön újabb adagot készítettem elő, és ezt már passzírozógéppel pépesítettem. Pontosabban a kiázott mustármagot előbb beleraktam a késes aprítóba, ott pépesítettem, fűszereztem, aztán átnyomtam a kézipasszírozómmal az egészet, végül botmixerrel selymesítettem. Így is nagyon jó lett, viszont, akinek nincs kézi passzírozógépe, vagy nincs hozzá sűrű rostély, az jobb, ha szűrőn át passzírozza, ahogy Valika ajánlja.

Csípős ketchup

Régóta főzök ketchupot, lényegében azóta, ahogy kiderült, a lányom nagyon szereti a ketchupot. Pontosabban kisiskolás korában bármihez képes volt ketchupot enni, emiatt irrdatlan mennyiségeket kellett vásárolni belőle, én pedig ahányszor megnyitottam egy ketchupos tubust, mindig gyógyszer szagát éreztem. Emiatt mindig dühös is voltam, s mindig kiosztottam a lányom, amiért sok ketchupot eszik. Aztán egy alkalommal a zöldségesnél épp arról folyt a csevegés, ki, hogyan készíti a zakuszkát, mert épp zakuszkaszezon volt, amikor az elárusító elmondta, hogy ő még csak egy kis ketchupot akar eltenni. Nosza, egyből érdekelt a receptje, amit készségesen le is írt, én pedig azon nyomban meg is vásároltam a hozzávalókat. Hanem amikor kezdtem összerakni, valamitől az az érzésem támadt, hogy az úgy nagyon híg lesz, sokat kell majd főznöm, hogy besűrűsödjön, emiatt tettem bele néhány szál sárgarépát és zellert is. Nem bántam meg, mert nem csak az állagán javított, de az íze is jobb lett tőle.

Mexikói chilis bab

Úgy tűnik, eljött az ideje annak is, hogy ezt a pompás ételt beblogoljam. Ugyanis tegnap este az Erdélyi Ízőrzők csoportban az egyik csoporttag mexikói ételek felől érdeklődött, mivel mexikói vendéget vár és neki szeretne kedveskedni vele. Ám, mielőtt vázolnám a receptjét, jöjjön egy kis sztorizás arról, hogyan tanultam meg ennek a pompás ételnek a készítési módját! 

Töltött őzláb sajtmártással

A minap meglátogatott Árpi bácsi, a gombakirály, és hatalmas zsákjában lapult néhány őzlábgomba is. Nosza, lecsaptam rá, és azonnal megvásároltam a készletet, hiszen az egész család szereti a finom erdei gombát, az őzlábat különösen, hiszen kirántva bármilyen rántott húst überel. Legalábbis szerintünk. Most is így tettem, a nagyobb kalapokat szezámmagos panírban kirántottam, egy kis friss salátával egy-kettőre el is tüntettük, a kisebb, még nem egészen kinyílt kalapokat pedig betettem a hűtőbe, hogy majd abból is készítek valamit. Azt tudtam, hogy tölteni fogom, azt viszont nem, hogy mivel, hogyan. Aztán egyet térültem-fordultam a kedvenc üzletemben, ahol a hűtőpultból nagyon mosolyogtak rám a Karpaten Milk sajtjai, és én úgy gondoltam, föltétlenül vennem kell belőlük. Így hát vettem egy trappistát, egy Tilsitet - ami érlelt félkemény sajt -, és egy füstölt érlelt sajtot. Hazafelé pedig már készen is volt a "haditerv": sajtos-sonkás-zöldséges tölteléket készítek, azzal töltöm meg a gombákat, és sajtmártást készítek mellé. Ám, mielőtt vázolnám, mit is, hogy is csináltam, még elmondanám, hogy a Karpaten Milk egy sajt és tejtermék kisüzem, ehejt a szomszédfaluban, Tekerőpatakon, ahol svájci technológiával készítenek nagyon jó minőségű sajtokat. A kézműves sajtok mellett, az ő sajtjaik a kedvenceim. Van belőlük mindenféle fűszerezésben, és ízesítésben, olyan is, amit elképzelsz, de olyan is, amit el se képzelnél.

Húsgombóccsorba

Igazi vasárnapi levest hoztam, amiből érdemes annyit készíteni, hogy jusson hétfőre is. Amúgy a húsgombóccsorba az egyik klasszikusa a román konyhának, ma már Székelyföldön sincs olyan vendéglő, ahol ne lenne étlapon ez az ízletes leves. A csorba szót egyébként amolyan gyűjtőfogalomként kezeljük, többnyire azon levesek megnevezésére, amelyek savanykás ízűek, sok és sokféle zöldséget, na meg húst is tartalmaznak. Sokan úgy tudják, hogy a csorba román étel, de a gasztronómusok szerint a török hódoltság idején terjedt el a Balkánon, a corba, corbasi, corbalar szavak ugyanis törökül levest jelentenek. Tény viszont, hogy Erdélybe román vidékekről került be a magyarok, szászok, székelyek konyhájába, viszont igencsak megkedveltük. Míg az 1950-es években a Székelyföldön ritka ételféleség volt a csorba, addig ma lakodalmak, családi ünnepségek kedvenc levese.

Szőlős csirkemell

Igaz, hogy ezt az ételt nem nagyanyámtól tanultam, nem is édesanyámtól, de olyan régóta főzöm, hogy arra sem emlékszem, hol, mikor, kitől tanultam. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy annyira kedvenc ez nálunk - főleg a lányom szereti nagyon -, hogy noha sokszor megfőztem, mégsem sikerült soha képet készíteni róla és beblogolni. Aztán volt egy időszak, amikor nem igazán volt kedvem ezt az ételt főzni, mert nagyon rossz emlékeket idézett. Ugyanis amikor a lányom maduláját kivették, ezzel vártam haza a kórházból, de szegény még egy falatot sem tudott enni belőle, annyira fájt a torka. Én meg azért nem ettem belőle, mert egyszerűen nem esett jól semmilyen étel, látva, hogy szenved a műtét után. Na, de azóta évek teltek el, és ismét főzöm, legutóbb a múlt héten volt terítéken nálunk. 

Bakonyi sertésszelet burgonyagombóccal

A bakonyi sertésszelettel valahogy úgy voltam, hogy fogalmam nincs miért, de mostanig nem főztem. Pedig ettem nem is egyszer, ízlett is, de amolyan vendéglői kajának tekintettem, amit van, amelyik szakács jól készít, de van, amelyik nem, emiatt eléggé lutri bakonyit rendelni vendéglőben - legalábbis mifelénk. Aztán a minap találtam egy szép darab karjat a fagyasztóban takarítás közben és úgy döntöttem, ebből valami szószos húst készítek, így esett a választásom a bakonyira. Gondoltam, ha már bakonyit készítek, akkor szétnézek kicsit azokon a gasztroblogokon, amelyekről sokat tanultam, hadd lám, a kedvenceim, hogyan készítik ezt az ételt. Az Apróséf receptje tetszett leginkább, így hát az alapján készítettem el, apró-cseprő változtatásokkal.

Lucskos káposzta, ahogy "mű szoktuk"

Ilyenkor, ősszel az egyik kedvenc ételem a lucskos káposzta, valahogy nem tudok betelni vele, mert nincs is annál jobb, mint frissen főtt, zsengekáposzta egy kis sertéshússal összerottyasztva. Ez mifelénk, de legalábbis a mi családunkban amolyan egytálételnek számít, nem is szoktunk hozzá tálalni másodikot csak legfennebb egy kis palacsintát vagy lángost. De nem könnyű, jó lucskost készíteni, ugyanis nagyanyám szerint, nem szabad belőle sem káposztalevest sem káposztafőzeléket készíteni, mert "lucskos, az úgy jó, ha lucskos". Nem is szaporítom tovább a szót, csak még annyit mondok el elöljáróban, hogy ez egy családi recept, így készítette nagyanyám, így készíti édesanyám és az összes nagynéném és egy így jó, ahogy van.

Mákos-meggyes pite

Az egész azzal kezdődött, hogy a múlt héten zserbót sütöttem a szomszédlánynak, aki Angliában él és a lányom barátnője. Most épp hazajött, s mivel kedvence az én zserbóm, gondoltam, meglepem vele. Csakhogy ezúttal úgy döntöttem, hogy nem a nagy tepsimben sütöm, hanem egy kisebben, de az adagot kicsit benéztem, és megmaradt gombócnyi tésztám. Gondoltam, sebaj, a hűtőben kibírja másnapig, s közben azt is "megálmodom", mi legyen belőle. Másnap úgy döntöttem kifli lesz a maradék tésztából, de mivel nem volt kemény lekvárom, hamar készítettem egy kis máktölteléket, csakhogy megint elméreteztem az adagot és sok lett a töltelék. A máktöltelékem ott pihent egész mostanig a hűtőben jobb sorsra várva, még tanácsot is kértem az Erdélyi ízőrzők csoportban a társaimtól, hogyan hasznosíthatnám ezt a tölteléket. Jöttek is jobbnál-jobb javaslatok, de nem én lennék, ha csak úgy lazán valamelyik recept szerint készítettem volna egy süteményt. Közben kiagyaltam azt is, hogy pite lesz belőle, a hűtőben pihenő máktölteléket egy kis tojáshabbal fellazítom, megszórom meggyel és úgy sütöm meg. S íme, ez lett belőle, de mondom is, hogyan készült.

Töltött paprika római tálban

Hát ezt sem ma főztem, de mivel még mindig szezonja van, gondoltam, beblogolom, hátha valakinek jól jön az az újítás, amit eszközöltem a hagyományos töltött paprikámon. De kezdjük az elején: amióta főzök, azóta töltött paprikát is készítek, hiszen a családból mindenki nagyon szereti, és eszem ágában sem volt újítani rajta. Ám, a múltkorokban valahogy úgy jött ki a lépés, hogy nem volt időm sokat bíbelődni a töltött paprikával, így hát az egészet beleburrantottam a római tálamba, és belöktem a sütőbe. Az eredmény mesés lett.

Hagyományos szilvás gombóc

Szilvából a legjobb dolog, ami készülhet az a szilvás gombóc. Más szerint bizonyára valami más, s olyan személyt is ismerek, aki szerint a szilvapálinka. Elképesztő mennyiségeket meg tudok enni belőle, s amióta megtanultam rendes krumplistésztát gyúrni, azóta szívesen is készítek. Mert nem mindig tudtam tisztességes krumplistésztát gyúrni, és sokáig meg voltam győződve róla, ez nekem nem is fog menni. Aztán rájöttem, hogy ezt nem lehet amolyan "tudományos alapon" készíteni, hogy kimérjük a lisztet, oszt hozzáadjuk a krumplit, stb., sokkal lazábban kell ezt készíteni. Épp úgy, ahogy nagyanyáink készítették, "érzésből", és a mennyiségeket "gondolomra" kell hozzáadni. Ezt azért írtam le, mert itt alább igyekeztem mindenből valamilyen mennyiséget írni - mert a Székely Konyhában nem jelenhet meg, "gondolomra", "találomra" mértékegységekkel -, de egyáltalán nem biztos, hogy annyi kell, amennyit írtam. A liszt mennyisége ugyanis nagymértékben függ a krumpli minőségétől, legfőképp víztartalmától, és az sem mindegy, milyen a hőmérséklete, amikor gyúrni kezdjük. Fiatalasszony koromban ugyanis nagyon türelmetlen voltam, nem vártam meg, hogy hűljön ki a megtört krumpli, úgy kezdtem hozzágyúrni a lisztet, a tészta ragacsos, csirízes lett, nem akart elválni a kezemtől bármennyi lisztet próbáltam hozzágyúrni. Aztán édesanyám világosított fel arról, hogy meg kell várni, hűljön ki teljesen a krumpli, de még akkor is ügyetlenkedtem, mert egyik nap megfőztem a krumplit, másnapra az tényleg teljesen kihűlt, csak épp a krumplitörővel nem lehetett megtörni. Kiderült, a krumplit melegen kell megtörni, aztán amikor teljesen kihűlt, akkor kell hozzágyúrni a lisztet. Szóval nyűgöltem épp eleget, míg a krumplistészta engedelmeskedni kezdett nekem is, ezért azt javaslom a kezdőknek, ha elsőre nem sikerül, akkor olvassák el még egyszer figyelmesebben, amit itt fennebb összehadováltam, s amit alább a receptleírásban "tudományoskodtam", s ha akkor sem jönnek rá, hol tévedtek, akkor kérdezzenek bátran. Amire tudok, válaszolok.

Lecsó házi tarhonyával, hámozott zöldségekkel

Ne csak befőzzünk, valamit együnk is! Amikor sok a zöldség, mi mást is lehetne főzni, mint egy jó lecsót. Na most, jó előre felhívom a figyelmet, hogy a látszat ellenére, ebben a lecsóban van ám egy-két csavar, s nem is olyan egyszerű elkészíteni. Úgy fogtam hozzá az elkészítéséhez, hogy ki akartam próbálni valamit, méghozzá azt, amit kedves régi osztálytársam Szikszay Laci feleségétől, Orendi Enikőtől hallottam azt sem tudom mikor. Enikő ugyanis a lecsót mindig úgy készíti, hogy a paprikát lesüti, meghámozza, de a paradicsomot is lehéjazza, mert szerinte, így nem okoz gyomorégést. Noha gyomorégést legutóbb majdnem 25 évvel ezelőtt terhesen éreztem, gondoltam, nekem sem árthat meg egy kis gyomorkímélő lecsó. Aztán úgy döntöttem, túl egyszerű lenne még így is, nekiveselkedtem, s készítettem egy kis házi tarhonyát. De mondom is, hogyan készítettem. 

Almapaprika és paradicsompaprika ecetben

Vagy befőzök, vagy befőzök... Szóval, beindult nálam a nagyüzem a befőzések terén, ma erre az isteni savanyúságra kerül sor. Nagyon szeretem az almapaprikát, csak nem tudom mitől, vannak évek, amikor veszettül csípős a paprika. Egyik évben például annyira csípett, hogy szinte ehetetlen volt, akkor döntöttem el, hogy a csípősségét oldandó, ezután vegyítem paradicsompaprikával. A következő évben már így tettem el az almapaprikát és nem bántam meg, mert a végeredmény egy kellemesen csípős savanyúság lett.

Ánizsos savanyú uborka és cukkini

Befőzök ezerrel, ma épp ezt a finom savanyú uborkát teszem el télire. Nem mellesleg, ez a fiam kedvence, de ez az a savanyúság, amiből még soha nem sikerült annyit eltenni, hogy elég legyen. Az uborkát egyébként általában mindenki korábban szokta eltenni, én viszont soha nem tettem el szeptember előtt. Ugyanis általában megvárom, hogy megjelenjen a piacokon az a fajta uborka, amelynek a külseje rücskös, érdes, talán még kicsit szúrós is - biztos van ennek egy pontos neve, de nem volt időm keresgélni a Google-ben. Lényeg a lényeg, hogy ma ez kerül sorra az alább vázolt recept szerint - a képen látható savanyú uborka évekkel ezelőtti eltevés -, és ez az a savanyú uborka, ami az én konyhámban még soha nem romlott meg. Egy aprócska dologra felhívnám azok figyelmét, akik most fognak hozzá uborkát eltenni: alaposan nézzék meg, hol vásárolják az uborkát! A bevásárló központok uborkái bármilyen szépnek nézzenek ki, nem alkalmasak eltevésre, ezek ugyanis kevés ún. száraz anyagot tartalmaznak, nagyobb részük víz, minimális bennük a rost, emiatt történik meg, hogy tél végére az üvegekben csak az uborka héja marad, a belseje teljesen felszívódik. Emiatt én mindig piacról, évek óta ugyanattól a vranceai kofától vásárolom az uborkát, még eddig nem csalódtam benne, A só és az ecet minősége sem mindegy, én általában parajdi durva sót és 9 fokos besztercei ecetet használok.

Bedobálós savanyúság

Mea culpa, régóta nem jártam erre, mert közben kirándulni jártam itt-ott, illetve megnősült a fiam. Ezek az események pedig jócskán lekötötték a kevéske szabadidőmet, amiből nem igazán maradt blogolásra. Sajnálom, legfőképp azért, mert rakás finom nyári ételt is készítettem - közülük többről is készült fotó -, de már oda nem jutottam, hogy bármit is beblogoljak. Most pedig megdöbbenve vettem észre: jé, már szeptembert írunk, s nekem alig van egy-egy üveg lekvárom a kamarában! Így, máris egy kitűnő savanyúság receptjét osztom meg veletek, méghozzá a bedobálós savanyúságét. A receptjét valamikor 10-15 évvel ezelőtt a szülőfalumbeli Kovács Annuska nénitől tanultam, aki a Salamon Ernő Gimnázium menzájának volt a főszakácsa évekig. Egy interjú kapcsán kerestem fel - akkoriban ment nyugdíjba - aztán természetesen a főzésnél kötöttünk ki, s mivel épp ilyen őszi időszak volt, az eltevések is szóba kerültek. Utána évekig az ő receptjével tettem el télire ezt a savanyúságot, aztán jött néhány év kihagyás, és sajnos, a papírfecni is valamerre elkarlódott, amire a feltöltő lé receptjét írtam. Ezért örültem meg nagyon, amikor kb. egy évvel ezelőtt megláttam Bálint közlegény bejegyzését a bedobálós savanyúságról, mert ráismertem az Annuska néni receptjére. Még akkor elmentettem a receptet, az elkészítésére viszont csak most került sor, egy-két pontban el is tértem az eredeti leírástól, de a lényege ugyanaz.

Baconbe göngyölt csirkemáj zöldségágyon

Kissé enyhült a forróság az utóbbi napokban, így hát megkockáztattam a sütő beüzemelését, no nem hosszú időre, csak egy kis finom húsétel készítésére. Lényegében szükség hozta úgy, hogy épp ez az étel készült el, ugyanis valami mutatós, könnyű és finom étel kellett, ráadásul minél gyorsabban, mert vacsoravendégünk volt. Így esett a választás a májra, aminek adott egy kis pikáns ízt a bacon, a zöldségágy, amin megsült, pompás köretnek bizonyult. Ezzel az étellel kínáltuk meg a lányom barátját, aki épp átjött hozzánk.

Palócleves

A palóclevessel úgy voltam, hogy hallottam róla, talán egyszer ettem is valamelyik magyarországi utam alkalmával, de soha nem készítettem egészen addig, míg tavaly Borszéken fel nem kértek ennek a levesnek az elkészítésére. Nos, első dolgom az volt, hogy kicsit utánaolvassak, találtam is többféle leírást, s amelyik a leginkább tetszett, azt készítettem el. Mondanom sem kell, sikere volt a levesnek, ami akkor sertéshúsból készült, aztán még utánaolvastam, és megtudtam, hogy igazándiból ezt a levest Gundel János hajdanán ürühúsból készítette, Mikszáth Kálmánnak, a nagy palócnak. Innen ered a neve is. Ezt megerősítette Csíki Sándor gasztronómus is egy társalgásban, ami az Erdélyi Ízőrzők Facebook-csoportban zajlott régebbecske. Már akkor elhatároztam, hogy amint ürühúshoz jutok, rögtön elkészítem, mert azt akartam, minél inkább hasonlítson a Gundel-féle palócleveshez még akkor is, ha minden receptleírás lábjegyzetében az szerepelt, hogy sertés, borjú és birkahúsból is elkészíthető. Ami a zöldségelését illeti, az is ahány receptleírás, annyiféle zöldség, az arányokról nem is beszélve. Így hát eldöntöttem, hogy azokat a zöldségeket teszem bele, amik a legtöbb receptleírásban megegyeznek. A fűszerezését illetően szintén hasonlóképpen jártam el. Nos, ilyen lett az én palóclevesem, hogy milyen lehetett a Gundel János készítette palócleves, igazándiból fogalmam sincs, mivel az eredeti receptleírást sem interneten sem szakácskönyvben nem találtam meg. De merem remélni, hogy amit főztem, az nagyon hasonlít az igazihoz. 

Mogyorós-mazsolás ordajégkrém

Az a helyzet, hogy minden évben készítek ordafagyit, de még soha nem sikerült fotót készíteni róla, mert amikor megfelelő állagú volt a fagyi , nem volt időm a fotózásra, amikor meg időm lett volna, akkor már fagyi nem volt. Mint tudjátok, az orda egy olyan túróféleség, amit az erdélyi pásztortanyákon - esztenákon - abból a sajttejből főznek, ami a sajtkészítés után megmarad. Nos, az ordát sokféleképpen felhasználják kezdve attól, hogy sok zöldséggel csak úgy önmagában fogyasztják azon át, hogy ordás puliszkát, ordakrémet készítenek belőle, a különféle ordás süteményekkel bezárólag, de ordafagyit ritkábban készítenek belőle. Aztán néhány évvel ezelőtt a csíkszeredai Nagymama cukrászdában, volt alkalmam ordafagyit is kóstolni, már akkor elhatároztam, hogy én is készítek. Nos, azóta sokszor készítettem - két egyformát soha -, de soha nem írtam le, nem fotóztam le. Ezt viszont most sikerült lencsevégre kapni, ráadásul le is írtam.

Cseresznyebefőtt

Elérkezett a befőzések időszaka is, ilyenkor ahogy rendre jelennek meg a különféle gyümölcsök, zöldségek, a hétvégéimet befőzésekkel töltöm. A képen épp cseresznyebefőtt látható - igaz, hogy régi a kép, de fontosnak tartottam most beblogolni, hátha valaki kedvet kap rá, hogy cseresznyét tegyen el télire. 

Sztracsatellás fagylalt

Most látom, hogy nálam ugyan ténylegesen beállt a fagyiszezon, ám egyetlen fagyi/parfé/jégkrém stb receptjét sem blogoltam be mostanság. Az van, hogy nagyon szeretem - főleg ebben a rekkenő hőségben, ami most éppen van nálunk - a jeges finomságokat. Épp ezért igyekszem, hogy a fagyasztómban mindig legyen valami finomság, ha elfogy, készítek újat. Miért készítem? Hát elsősorban azért, mert mióta megkóstoltam a házi készítésű fagyikat, jégkrémeket, parfékat, nem eszem a boltit. Pontosabban, évente egyszer szoktam venni a boltból is, de azt csak azért, hogy örömmel nyugtázhassam: a saját készítésű még mindig jobb!

Görögsaláta – Horiatiki

Nem tudom, máshol milyen időjárás van, de nálunk Gyergyóban úgy lehet, ma van A Nyár. Tudjátok, mifelénk közszájon forog egy adoma, miszerint arra a kérdésre, mikor van nyár Gyergyóban, a helyes felelet az, hogy valamikor júliusban vagy augusztusban egy csütörtök délután. Vidékünkön ugyanis nem a meleg éghajlatáról híres, hanem a hűvös nyarairól, amikor esténként nyugodtan fel lehet venni akár a kardigánt is, ha nem akarunk megfázni. No, erre cáfolt rá a mostani időjárás, ugyanis már két napja 30 fok körüli a hőmérséklet, éjszaka nyitott ablakkal alszom, és csak sunyítok bent a lakásban, ha nem nagyon muszáj, akkor nem megyek ki. Ilyenkor főzni sincs kedvem, ezért hoztam ezt a jó kis salátát, ami finom is, tápláló is, főzni sem kell, csak összeaprítani. Hiába na, a görögök nagy szakértői a kánikula-kajáknak, a mediterrán hőségekben jobb olyantól példát venni, aki jártasabb ebben a témában. A horiatiki egyébként a fáma szerint a görög földművesek kedvenc étele.

Nyári zöldségleves

A könnyű kis nyári zöldségleveseknek számtalan változatát készítem ilyenkor, amikor sok a zöldség. A képen látható leveske egy a sok közül, s csak azért írom le, hogy a kezdők is inspirálódhassanak belőle. Ez most a receptleírásban foglaltak alapján készült, de van amikor másként készül legfőképp annak függvényében, hogy épp milyen zöldség van kézügyben, de az is előfordul, hogy belefőzök egy kis csontos húst is, azt is annak függvényében, hogy épp mi van itthon.

Csirkés zöldborsó

Amikor bőséggel van zsenge zöldborsó, nincs jobb étel a csirkés zöldborsónál! Amúgy tapasztalatom szerint, a zöldborsó mindenféle hússal passzol, de nekem leginkább a csirkével jött be. Nagy előnye, hogy hamar elkészül, nem kell sokat időzni a nyári nagy melegekben a tűzhely körül.

Kapros rózsatökleves húsgombóccal

Az úgy volt, hogy volt egy rózsatököm a hűtőben, amit a minap "hirtelen felindulásból" vettem meg, mert éppen volt a kis Smiley aprózárban, ahol szoktam vásárolni a zöldségeket. Zárójelben jegyzem meg, hogy Gyergyószentmiklós legjobban ellátott zöldségüzletéről van szó, mindig friss az árujuk, a tulajdonos nagyon figyel a vásárlók igényeire, és kérésre még olyan zöldségeket is beszerez, amiket egyébként nem vesznek a városlakók. Így például náluk lehet kapni csak édesburgonyát, csicsókát, kelbimbót, s még sokmindent a megszokott aprózári kínálat mellett. De ebben az üzletben nemcsak a kínálat gazdag, hanem a kiszolgálás is kifogástalan, Zsuzsi és Erika mindent megtesznek a vásárlók érdekében. Nagyon szeretek hozzájuk járni, s ha van egy kis idejük, akkor "főzni" is szoktunk nagyokat elméletben, ugyanis a lányok, ha valami olyan zöldséget veszek, amit nem sokan vásárolnak, mindig megkérdik, mi készül belőle. Így jártam a rózsatökkel is, igaz, amikor megvettem, még halvány segéd sejtelmem sem volt róla, mit is készítek belőle, de megígértem a lányoknak, na meg az Erdélyi Ízőrzők Facebook-csoportból néhány tagnak, hogy amint kitalálom, beblogolom és megmutatom. Íme!

Sült oldalas karalábéfőzelékkel

Mondtam már, hogy nagyon szeretem a karalábét? Mondjuk épp annyira nem, hogy minden nap terítéken legyen, de ettől függetlenül eléggé sűrűn kerül az asztalra, főleg ilyenkor, amikor zsenge, és bitangul finom. Tehát, merő véletlen, hogy most egymás után két karalábés recept került a blogra, ennek oka pedig az, hogy időnként el-elmaradozok a blogolással.

Karalábéleves húsgombóccal

Szeretem a nyarat, mert sok a zöldség, és sokféle finom levest lehet készíteni ebben az időszakban a zsenge zöldségekből. Egyik kedvencem a karalábé, amiből többféle levest is szoktam készíteni - ez most húsgombócos lett.

Emi néni juhtúrós kiflije

Említettem már többször is, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a rokonságom valamennyi idősebb hölgytagja kitűnően süt-főz. 

Sárgarépafőzelék

Kicsit leragadtam a főzelékeknél, de nem bántam meg, mivel sokféle finom főzeléket készítettem az elmúlt időszakban. Némelyiket feltéttel együtt fényképeztem le, másikat anélkül, de olyan is akadt, amelyiket is-is. A képen látható sárgarépafőzelékből például kétféle fotó készült, a képen simán a főzelék látható, de lesz olyan fotó is, amelyiken feltét is van. Ez a főzelék is természetesen az újragondoltak közé tartozik mivel ebben sincs sem rántás sem habarás.

Finomfőzelék

Nem tudom, kinek, mi a tapasztalata, de én azt észlelem, hogy mintha a főzelékfélék kezdenének kimenni divatból. Legalábbis az én környezetemben egyre kevesebben főzik, vendéglőkben egyáltalán nincs étlapon, akik főzik is ritkán teszik asztalra, mert nehéz ételnek tartják a sűrítéshez használt liszt miatt. Nos, az utóbbi hetekben kicsit szétnéztem a halpiacon, akarom mondani a "főzelékpiacon", s azt láttam, hogy ki lehet hagyni mindenféle lisztes "habarcsot" főzelékből, s úgy is jó lesz. Pontosabban erről tudtam eddig is, de soha nem próbáltam ki. Mostanig! Az utóbbi hetekben viszont egész sorozat főzeléket készítettem úgy, hogy sem rántást, sem habarást - vagy ahogy mifelénk mondják: eresztéket - nem tettem bele. Egyszerűen a párolt zöldség egyrészét pürésítettem és azzal sűrítettem a főzeléket. Nos, ilyen lett például a jó, öreg finomfőzelék lisztes sürítmény nélkül.

Csirkés minihamburgerek

Mivel pünkösd miatt még ma is munkaszüneti nap van a legtöbb helyen, ha nem lesz eső, érdemes kimenni a szabadba. Természetesen, ilyenkor mindig feltevődik a kérdés, mit tegyünk a tarisznyába, amit csak épp elő kell venni a kellő pillanatban, és megenni? Erre a legkézenfekvőbb válasz: szendvicset. De ha már szendvics, akkor legyen finom, és olyan, amit két-három falatban el lehet tünteni - legalábbis szerintem. Most szezámmagos csirke került bele egy kis salátával és paradicsommal.

Csirkeaprólék-pörkölt

A minap az egyik kedves régi olvasóm a csirkepaprikás receptemnél kifogásolta: milyen paprikást főztem, ha nincs is benne paprika? Nos, úgy tűnik, kedves ismerőseömet megtévesztette a paprikásom sápadt színe, mi ugyanis itt, Erdélyben azzal a paprikamennyiséggel, amit az anyaországban egy paprikásba beletesznek, főzünk legalább egy hétig. Ennek is megvan a maga logikus magyarázata, ugyanis Erdélybe a paprika úgy is mint növény és úgy is, mint fűszer legalább kétszáz évvel később került be, mint Magyarországra. Emiatt hosszú ideig meglehetősen drága volt, így a különféle ételekbe csak késhegynyi paprikát tettek inkább a színe, mint az íze miatt. Ettől lett sápadtabb az én paprikásom is, hiszen hiába lehet most már hozzáférhető áron vásárolni a paprikát, a régi szokások megmaradtak, és volt ugyan paprika benne, de akkora mennyiségben, hogy a paprikást pirosra fesse.

Zsengekaralábé-leves bulgurral

Az az igazság, hogy nagyon szeretem a karalábét bármilyen formában. Sokszor készítek karalábélevest is, de már kissé meguntam a hagyományos karalábélevesemet - amit még édesanyámtól tanultam - gondoltam viszek bele egy kis csavart. Így hát az eddigiektől eltérően, a zsenge levelekből is beleaprítottam néhányat, de még levélnyélből tettem bele. Nem bántam meg, mert a leves fantasztikus lett, ilyet még fogok készíteni.

Töltike árpagyönggyel

A töltike, akárcsak "nagy testvére" a töltött káposzta, azon ételeink közé tartozik, amit nagy előszeretettel főzünk nagyobb mennyiségben olyan alkalmakra, amikor vendégeket várunk, de pontosan nem tudjuk, hányan is érkeznek. Nyilván, ahogy minden családnak megvan a saját töltött káposzta receptje, úgy megvan a tuti töltike receptje is. Nekem is megvan, noha az utóbbi években töltikét is épp annyifélét készítettem, mint töltött káposztát. A képen látható töltike attól különleges, hogy lósóskába vagy lóromba töltöttem, a töltelékjébe pedig árpagyöngyöt tettem rizs helyett és tálaláskor nem kenyeret, hanem puliszkát adtam mellé.

Kapormártás

Nagyanyámnak volt szokása, hogy a levesben főtt húsok mellé pillanatok alatt bármiből egy jó mártást főzött. Igazából gyermekkoromban semmilyen mártás nem tartozott a kedvenceim közé, nagyanyám viszont nem adta fel, továbbra is rendületlenül főzte a mártásokat, és végül ő győzött: megszerettem a mártásokat. Igaz, ezt az örömöt ő már nem élte meg, de biztos vagyok benne, hogy valahonnan a mennyországból most elégedetten szemléli mártáskészítő igyekezetemet. Mert igen, most már a párolt, illetve főtt húsok mellé én is nagy előszeretettel "katyfolom" a mártásokat. Most épp kaporból készült, de lesz még más is - ígérem. 

Hajdinaköret

Ez lényegében ugyanaz a csirkepaprikás, amit korábban már beblogoltam, és azért került terítékre megint, mert ez alkalommal hajdinakását adtam mellé köretként. Igazából még soha nem készítettem hajdinát, részben azért, mert mifelénk még a bióboltokban sem lehetett régebb vásárolni, másrészt mert miután már volt, eléggé borsos áron kínálták. Így inkább odáztam a kipróbálását. Most viszont úgy döntöttem, tovább nem halogatom, annál is inkább, mert igen jó dolgokat olvastam róla. Gondoltam, leghamarabb a legegyszerűbb köretet készítem el, vagyis megpárolom úgy, ahogy a rizset is szoktam. Igen kellemes ízű, finom köret lett belőle, ami a maga egyszerűségében nagyon jól passzolt a csirkepaprikáshoz. 

Nyúlhúsleves grízgaluskával

Ez a pompás leves évekkel ezelőtt készült még azokban az időkben, amikor nem volt tiltólistán a mi családunkban a nyúlhús. Na, nem kell semmi rosszra gondolni, csak közben a családunk tagja lett Zalán-nyuszi, a lányom támasza az egyetemi évek alatt Kolozsváron, és mivel rövid idő alatt a szívünkbe lopta magát, inkább lemondtunk a nyúlhúsról. Mert ugyebár jóérzésű ember nem eszi meg a barátait... Na, nem kell túlspilázni, annyiról van szó, hogy mi épp úgy nem eszünk nyúlhúst, mint kutya vagy macskahúst. De attól még ez a leves nagyon finom volt akkoriban, és akinek nincsenek ilyen fenntartásai a nyúlhússal kapcsolatosan, nyugodtan megfőzheti.

Tokány lórommal

A lórom vagy lósóska egy igen hasznos leveleszöldség, amit igencsak sokféleképpen elkészíthetünk. Főzhetünk belőle levest, beleapríthatjuk a friss salátába, töltikét készíthetünk belőle, de akár tokányba is beletehetjük. Megvallom őszintén, mivel nem igazán ismertem ezt a növényt, nem tudtam, hogyan kell használni, ezért meglátogattam néhány román nyelvű blogot, mert román barátaimnál, ismerőseimnél ettem nagyon finom olyan ételeket, amik ezzel a növénnyel készülnek. Nos, ezen a blogon találtam egy olyan receptet, ami megtetszett, el is készítettem az ételt és nagyon ízlett. Fogok még ilyet készíteni. 

Vöröslaboda-csorba

Korábban írtam már arról is, hogy feszegetem a saját határaimat, legalábbis olyan értelemben, hogy néhány olyan növényt is igyekszem becsempészni a konyhámba, amit korábban nem. Van, amit azért nem, mert nem ismertem, de olyan is akad, amit ismertem ugyan, de meg nem fordult volna a fejemben, hogy ételt készítsek belőle. A vöröslabodáról tudtam ugyan, de sosem készítettem ételt belőle egészen addig, míg Judy barátnőm egyszer rá nem beszélt, mondván: az anyósa készített régebb igen jó csorbát belőle és érdemes kipróbálni. A csíkszeredai piacon akadtam rá a vöröslabodára a környékünkön és rögtön vettem is belőle jó nagy csokorral, majd hazaérve csorbát főztem belőle úgy, ahogy Judy magyarázta.

Epres joghurtfagyi

Említettem már, hogy az utóbbi időkben teszteltem a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés programjának a joghurtját. Nos, Portik-Hegyi Loránd sajtmester joghurtja kiváló fagylaltkészíteshez is, és mivel épp eperszezon van, ezért epres joghurtfagyi készült belőle.

Snidlinges körözött

Korábbi bejegyzésemben részletesen írtam a körözöttekről, itt most nem is nyújtanám hosszúlére a bevezetőt, lényeg, hogy több fajta körözött létezik. Ez is egy lehetséges változat, amibe snidlinget tettem meg egy kis petrezselyemzöldet - ettől lett finom.