Megvallom őszintén, a csicsókáról sokat olvastam még azelőtt, hogy egyáltalán kézbe vehettem volna. Már tudtam róla, hogy nem igényes növény, hogy ahol szereti a helyét, ott nagyon elszaporodik, hogy megterem nálunk is, hogy sok kertben pompázik, de az emberek nem ismerik, nem fogyasztják. Pedig nagyon egészséges, jótékony hatású a szervezetre magas rosttartalma és alacsony keményítőtartalma miatt, még a magas vérnyomásra és a májpanaszokra is jó hatással van. Azt is tudtam, hogy hajdanán biza ismerték az emberek, sőt, fogyasztották sülve, főve, de legfőképp nyersen főleg a szegény sorsban élők, olyannyira, hogy népszerűsége miatt a szegények pityókájának nevezték. Mivel ennyi mindent tudtam már róla, eldöntöttem, biza szerzek én is valahonnan, s megkóstolom.
Hamarabb Rita kolléganőm adott néhány gumót a kertjéből próbából - ennek felét csak úgy nyersen elrágcsáltam, a többit édesanyám kertjében elültettem, de nem hajtott ki. Az ízétől nem voltam elragadtatva, olyan volt, mintha karalábét, répát és burgonyát rágnék egyszerre, s ezzel úgy nagyjából le is mondtam a csicsókával való kísérletezésről. Mivel soha sem a piacon sem a zöldségesnél nem láttam csicsókát, úgy döntöttem, nem kutatom tovább, hol, hogyan lehetne beszerezni újabb adagot, hiszen úgysem szeretem. Na, ez addig tartott, amíg a kedvenc zöldségesemnél egy alkalommal megpillantottam rekesznyi csicsókát, szép nagyokat, legalábbis azokhoz képest, amik a Rita kertjében teremtek. Zsuzsa, az elárusító lány még biztatott is, vegyek belőle, készítsem el és tegyem is közzé a Székely Konyhában, mert az emberek nem ismerik, ódzokdnak tőle, meg kellene mutatni, hogyan kell ezt elkészíteni. Ezek után már sokat nem gondolkodtam, mert eldöntöttem, adok még egy esélyt a csicsókának. Kb, fél kilónyit vettem, hazavittem, oszt vettem a telefont és sorba hívtam az ismerőseimet - akikkel főzés terén konzultálni szoktam - mondják már meg: hogyan kell a csicsókát készíteni? - Pont úgy, mint a pityókát! - hangzott az egybecsengő vélemény azok részéről, akik hozzá tudtak szólni a csicsókatémához. Így hát hamarabb készítettem belőle pürét burgonyával vegyesen, aztán főztem belőle levest szintén burgonyával vegyítve, de egyik sem nyerte el a tetszésemet. Aztán keresgéltem a különféle blogokon, vettem még egy adag csicsókát, s készítettem egy sütőben sült változatot parmezánnal köretnek, de ettől sem voltam elragadtatva. Már feladtam volna, de még mindig volt néhány csicsókám, amit nem akartam kidobni, mert eléggé borsos árat fizettem érte, így hát tovább keresgéltem. Ekkor bukkantam rá Apróséf blogján a csicsókakrémleves receptjére, jónak tűnt, így hát apró módosításokkal kipróbáltam a minap. Nem is volt sok csicsókám, így hát kis adagot főztem - amolyan 1-2 személyest - ez viszont már határozottan ízlett. Nem véletlen, hogy most megint csicsókát keresek, mert fellángolt a kísérletező kedvem, ugyanis rájöttem, jól elkészítve, finom a csicsóka. Kap még tőlem néhány esélyt.
Hamarabb Rita kolléganőm adott néhány gumót a kertjéből próbából - ennek felét csak úgy nyersen elrágcsáltam, a többit édesanyám kertjében elültettem, de nem hajtott ki. Az ízétől nem voltam elragadtatva, olyan volt, mintha karalábét, répát és burgonyát rágnék egyszerre, s ezzel úgy nagyjából le is mondtam a csicsókával való kísérletezésről. Mivel soha sem a piacon sem a zöldségesnél nem láttam csicsókát, úgy döntöttem, nem kutatom tovább, hol, hogyan lehetne beszerezni újabb adagot, hiszen úgysem szeretem. Na, ez addig tartott, amíg a kedvenc zöldségesemnél egy alkalommal megpillantottam rekesznyi csicsókát, szép nagyokat, legalábbis azokhoz képest, amik a Rita kertjében teremtek. Zsuzsa, az elárusító lány még biztatott is, vegyek belőle, készítsem el és tegyem is közzé a Székely Konyhában, mert az emberek nem ismerik, ódzokdnak tőle, meg kellene mutatni, hogyan kell ezt elkészíteni. Ezek után már sokat nem gondolkodtam, mert eldöntöttem, adok még egy esélyt a csicsókának. Kb, fél kilónyit vettem, hazavittem, oszt vettem a telefont és sorba hívtam az ismerőseimet - akikkel főzés terén konzultálni szoktam - mondják már meg: hogyan kell a csicsókát készíteni? - Pont úgy, mint a pityókát! - hangzott az egybecsengő vélemény azok részéről, akik hozzá tudtak szólni a csicsókatémához. Így hát hamarabb készítettem belőle pürét burgonyával vegyesen, aztán főztem belőle levest szintén burgonyával vegyítve, de egyik sem nyerte el a tetszésemet. Aztán keresgéltem a különféle blogokon, vettem még egy adag csicsókát, s készítettem egy sütőben sült változatot parmezánnal köretnek, de ettől sem voltam elragadtatva. Már feladtam volna, de még mindig volt néhány csicsókám, amit nem akartam kidobni, mert eléggé borsos árat fizettem érte, így hát tovább keresgéltem. Ekkor bukkantam rá Apróséf blogján a csicsókakrémleves receptjére, jónak tűnt, így hát apró módosításokkal kipróbáltam a minap. Nem is volt sok csicsókám, így hát kis adagot főztem - amolyan 1-2 személyest - ez viszont már határozottan ízlett. Nem véletlen, hogy most megint csicsókát keresek, mert fellángolt a kísérletező kedvem, ugyanis rájöttem, jól elkészítve, finom a csicsóka. Kap még tőlem néhány esélyt.
Hozzávalók
40 dkg csicsóka, 1 kis fej hagyma, 1 evőkanál olaj, 1 púpozott evőkanál ételízesítő, só, őrölt bors, 2 evőkanál tejföl; csípős, paprikás kolbász, a tálaláshoz.
Elkészítése
1. A zöldségeket megpucoljuk, a csicsókát nagy-, a hagymát apró kockára vágjuk.
2. A csicsókát az ételízesítővel feltesszük főni annyi vízben, amennyi bőven ellepi, és addig főzzük, amíg megpuhul.
3. Közben az evőkanál olajon megpirítjuk a hagymát, majd a fövő csicsókához adjuk.
4. Ha megpuhult a zöldség, az edényt levesszük a tűzről és botmixerrel pépesre turmixoljuk.
5. A zöldségpéphez annak függvényében mennyire sűrűre kívánjuk a levest még vizet vagy zöldségalaplevet adunk, majd felforraljuk. Közben sózzuk, borsozzuk.
6. A tejfölt elsodorjuk kevés forró levessel, majd a fövő ételhez töltjük.
7. Tálaláskor vékonyra vágott paprikás, csípős kolbászt adunk hozzá.
Jó tudni!
• A csicsókával gyorsan dolgozzunk, mert hamar megfeketedik!
• Házi ételízesítővel vagy zöldségalaplével finomabb lesz a leves.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése