Tárkonyos paszulyleves, ahogy én szoktam

Nem tudom, ki, hogy van vele, de én nagyon szeretem azokat a tartalmas téli leveseket, amelyekből jó nagy adagot lehet főzni egyszerre, ráadásul, ha megeszünk belőle egy tányérral utána már nem igazán igényeljük a másodikat. Ilyen például a paszulyleves, fuszulykaleves, vagy úribb nevén bableves. Nos, ilyet többnyire olyankor szoktam főzni, amikor előre tudom, hogy a következő napokban sok elfoglaltságom lesz, ami miatt nem igazán lesz időm főzni. Mint most is például ugye, karácsonyra készülődvén hirtelen azt sem tudom, melyiket csináljam hamarabb: takarítsak vagy sütit készítsek. No, ilyen alkalmakkor igazán jól jön egy nagy fazék fuszulykaleves, amit aztán lehet enni akár két-három napig is. Bablevesből viszont többfélét szoktam főzni, de ezt a változatot mindig tárkonyosan nagy szemű fehér babból szeretem készíteni és eresztékkel vagy habarással, mert ezt a változatot így szeretem.

Lassan sült pácolt oldalas krumplipürével és párolt káposztával

 

Nem tudom, ti már jártatok-e úgy, hogy betértetek a henteshez és a hűtőpultból egy húsdarab úgy elbűvölt, hogy muszáj volt megvennetek? Nos, így megjártam én a múltkorokban, amikor bementem valami teljesen más egyébért az egyik henteshez - hála Istennek, kedvenc kisvároskámban sok van belőlük, és egyik jobb, mint a másik - de közben megpillantottam egy szép húsos oldalasdarabot. Naná, hogy megvettem! Aztán arra már nem is emlékszem, hogy abból vettem-e, amiért eredetileg mentem...

Bögrés citromszelet

 

Az igazság az, hogy valamitől nem szívesen sütök lapokból krémmel és/vagy lekvárral összerakható süteményeket, pedig ezeknek is megvan az előnyük és a varázsuk. Néha mégis ráveszem magam, legtöbbször azért, mert valahol megkóstolom, aztán annyira megízlik, hogy muszáj elkészítenem. Nos, így jártam drága Erika barátnőm, citromszeletjével egy közös szilveszteren, hogy bármennyire próbáltam visszafogni magam, kb. én ettem le a süteményes tálról az összes citromszeletet. Ezek után nem voltam rest, és elkértem Erikától a receptet, akkor mondta el, hogy az anyósától tanulta és az ők családjukban is nagy kedvenc.

Szezámmagos csirkecsíkok sült céklával

 

A múlkorokban Nagyálmos Ildikó volt kolléganőm tett közzé a Facebook-on egy remek sült céklás ételt, amire rögtön azt mondtam, köretnek nagyszerű lehet. Aztán telt-múlt az idő, le akartam menteni a receptet, de végül elfelejtettem, mint ahogy a sült cékláról is megfeledkeztem. A minap viszont eszembe jutott, amikor ebédre volt előző napról maradt lebbencses pityókalevesem, a hűtőmben figyelt néhány szelet befűszerezett csirkemell, amit panírozni, majd rántani akartam. Ehhez kellett nekem valami köret, ami ugye nem krumplialapú, mert a levesem az volt, és bár nagyon szeretem a burgonyát, nem szoktak pityókát pityókával enni. No, ekkor jutott eszembe Ildikó sült céklája, aminek nem találtam már meg a receptjét, így hát a saját elképzelésem szerint fűszereztem. Nagyon jó kis köret lett belőle és nagyon passzol a rántott húshoz, de mással is ki fogom próbálni.

Almástészta - Almáspite, ahogy mű szoktuk

 

Ritkán sütök almáspitét vagy almástésztát, ahogy mi mondjuk Székelyföldön, pedig szeretem. Ez alkalommal viszont rájöttem, miért is ódzokodom az almástészta sütésétől, pedig ennél egyszerűbbet el sem lehet képzelni. Hát azért, mert sok almát kell pucolni, aztán megreszelni, nekem pedig még annál is többet, mert én úgy szeretem, ha az almás réteg vastagabb, mint a tészta. Most viszont a fiam juttatta eszembe, hogy süthetnék egy almástésztát, mert a menyem is kívánja, almám is volt, így hát nekiveselkedtem. 

Egyben sült császárhús narancsos-mazsolás krumplisalátával

Mivel alig több, mint egy hónap választ el karácsonytól, mostantól egyebek mellett ünnepi ételeket is fogok megosztani, hogy aki kedveli az én ízeimet, válogathasson kedvére. Mi több játékot is hirdettem az oldalamon, hogy az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportom tagjait receptek csereberélésére ösztönözzem. A játékban bárki részt vehet, aki már tagja a csoportomnak vagy csatlakozik hozzá és betartja a játékszabályokat.

Most pedig következzen ez a remek étel, amit részben Gordon Ramsey-től "puskáztam" apró változtatásokkal - magyarán, kissé megszékelyesítettem - hozzá pedig készítettem egy különleges  krumplisalátát, aminek a receptjét komámtól, azaz a lányom keresztapjától tanultam. A kettő együtt egyszerűen isteni. 

Libaleves májgaluskával

 

Igazi ínyencségnek számít mostanában a libaleves, hiszen napjainkban nem sok libanyáj úszkál a patakokban, tavakban.  Pedig gyermekkoromban a szülőfalumnak nem volt olyan utcája, ahol legalább egy nyáj ne bóklászott volna az arra járó gyerekekre vadászva. Félelmetesek voltak ezek a nyájak amint szárnyukat széttárva szaladtak utánunk éktelen gágogással, s ha nem szedtük az irhánkat, biza a gúnár - vagy ganci, ahogy mi neveztük - még bele is csípett a lábunk szárába. Most nincs ilyen, sajnos, nagyon meg kell keresni azt a gazdát, aki libát tart és még nehezebb beszerezni a vágnivaló libát. Nos, az idén sikerült szereznem egy szép nagy libát, s miután alaposan "megszenvedtem" a pucolásával, egyebek mellett, ilyen finom májgaluskás libalevest főztem belőle. 

Baba ganoush – Damaszkuszi padlizsánkrém

 Néhány évvel ezelőtt - Csíki Sándor barátom jóvoltából - nekem is sikerült meglátogatnom Budapesten a Millenárison a Gourmet Fesztivált. Ott mutatott be Sándor barátom egy nagyon kedves libanoni származású séfnek, Osama Kutaini mesternek, akivel akkor váltottunk néhány szót, majd később a Facebook-on is ismerősök lettünk. Nagyon segítőkész és jóhiszemű embert ismerhettem meg személyében, olyat, aki mindig szívesen segített, ha elakadtam a mediterrán- vagy a keleti ízekben. A baba ganoush elkészítési módját is tőle tanultam, igaz egy kis kanyarral, ugyanis Csíki Sándor blogján akadtam rá. Amint megpillantottam, tudtam, ezt el kell készítenem, mert csak finom lehet. És nem csalódtam, valóban nagyon jóízű padlizsánkrémet sikerült készítenem, ráadásul többször is, de sosem jutottam oda, hogy fotót is készítsek róla egész mostanig. 

Ecetes uborka dunszt nélkül

 

Sokféle savanyúságot szoktam eltenni télire, de az összes közül a favorit kétségkívül az uborka. Ezt is többféleképpen teszem el mind a fűszerezés, mind pedig az eljárás, a technológia tekintetében. A blogomon már közzétettem az ecetes uborka ánizsos változatának receptjét, amit cukkinivel kevertem, most pedig egy másik ecetes uborka változatot mutatok. Mindkettő nagyon finom, a végeredmény tekintetében nehezen lehetne eldönteni, melyik a jobb, melyik a finomabb. Az eljárás, a technológia lehet a döntő, vagyis az, hogy melyik eljárás tetszik jobban, ki, melyiket találja jobbnak, egyszerűbbnek. 

Kapros-tejfölös húsgombóccsorba kelbimbóval

 

A minap a zöldségesnél megláttam a kelbimbót, s olyan szépen "kacsintgatott" szembe velem, hogy muszáj volt megvennem egy tasakkal. Aztán bepakoltam a hűtőbe és két napig "szemezgettünk" egymással, míg meghoztam a döntést, hogy levest főzök belőle, méghozzá tejfölösen, kaprosan, de mivel kívántam már egy jó gombócos levest is, így az is került bele. Egész jó lett...

Uborkába tekert kápiapaprika - Vendégposzt

 

A Kamramustra játék újabb nyertes készítménye került sorra a blogolásban, ezúttal Demeter Ibolya uborkába tekert kápiapaprikája. Megvallom őszintén, számomra is érdekesnek tűnik ez a párosítás ebben a formában, egyszer biztos kipróbálom, de az nem az idén lesz, hiszen még rengeteg eltennivalóm van. 

Káposztával töltött almapaprika

 

Télen egyik kedvenc savanyúságunk a káposztával töltött paprika, de ha ennek van még egy enyhe csípős íze is, akkor egyszerűen nem tudunk betelni vele. Épp ezért ha csak tehetem, akkor lehetőleg almapaprikát szoktam lilakáposztával tölteni, ami nemcsak finom, hanem színeiben is mutatós. Mondjuk, a képen látható almapaprikát történetesen fehér káposztával töltöttem meg, de így is jól mutat, mivel tettem közéje néhány piros paradicsompaprikát is.

Vegyes savanyúság - Vendégposzt

 

Akik ismernek tudják, hogy nem rajongok a bolti kész- vagy félkész termékekért, vagyis igyekszem mindent magam előállítani, mert nekem így esik jól. Viszont nem tartom éppenséggel ördögtől valónak sem ugyanezeket a termékeket és ha elfogy a házi, akkor boltból vásárolom meg én is, amire épp szükségem van. A savanyúságokat is saját jól bevált receptekkel teszem el, de nem zárkózom el az újdonságoktól sem. Egy ilyen új dologra hívta fel a figyelmem szovátai Vass Annamária is, aki Picant Fix-szel, azaz fűszerezett tartósítószerrel teszi el a savanyúságait. Még nem próbáltam, de sorra kerül ez is, ha nem az idén, majd jövőre.

Rókagomba tárkonyosan - Vendégposzt

 

Amint azt bizonyára sokan tudjátok, újabb játék indult az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban Kamramustra címmel. A játék célja felkutatni, csokorba gyűjteni azokat a bevált befőzős recepteket, amelyek a családi recepttárakban lehetőek fel. Az első kör a múlt héten zárult és legjobbnak a Bajkó Enikő tárkonyos rókagombája minősült. Enikő szívesen meg is osztotta receptjét a csoporttagokkal, illetve hozzájárult, hogy közkinccsé tegyem a blogomon. Nos, a rókagombaszezonnak még nincs vége, lehet még gombát szedni az erdőkben, így ezt a remek receptet is ki lehet próbálni.

Tejfölös szilvás lepény

Van annak immár két éve is, hogy kedves régi kolléganőm, Forró-Erős Gyöngyi megosztotta ennek a pompás szilvás lepénynek a receptjét az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban. Azóta többször is megsütöttem, sőt, a családom egyik kedvencévé vált az elmúlt időszakban. 

Mindent bele zakuszka

A zakuszka egyike azon közkedvelt erdélyi ételeknek, amit mondhatni szinte minden családban készítenek. Tudni illik viszont róla, hogy nem székely, nem magyar, de még nem is román eredetű, hanem vélhetőleg az örmény konyha remeke. Amúgy különféle zöldségkrémeket készítenek az egész mediterrán vidéken, de a Balkánon is, többek közt a szerbek főznek igencsak ízletes zöldségkrémet ajvár néven, ami ha nem is ugyanolyan, mint a mi zakuszkánk, de közeli "testvére".

Az alábbiakban a zakuszkának azt a változatát mutatom be, amit legutóbb főztem, és amit a leginkább szeretek, ugyanis a zakuszka annál jobb, minél többféle zöldség van benne. Addig érdemes elkészíteni, míg van hozzá alapanyag és ennél kisebb mennyiségben már nem érdemes. 

Tárkonyos szegfűgombaleves - Vendégposzt

Egyik pompás leves után következzen másik remek leves és szintén vendégposztként. A képen látható szegfűgombalevest a szentegyházi származású, de Magyarországon élő Simó Szabolcs barátom készítette. Nos, ő is egy olyan ismerős, aki az internet bugyraiból egyszercsak "materializálódott", vagyis minekutána többször is kommentüzenetet váltottunk az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportban, egy zimankós januári reggelen a szentegyházi böllérfesztiválon szemközt találtam magam Szabolccsal. Kiderült ugyanis, hogy őt is - akárcsak engem - zsűrizni hívtak meg Szentegyházára, aztán olyan jól elbeszélgettünk azon a napon, mintha minimum egy utcában nőttünk volna fel. A kapcsolatot természetesen azóta is tartjuk és természetesen főleg interneten.  

Tárkonyos bableves - Vendégposzt

Ezt a pompás levest Balassy Antónia készítette, és ezzel együtt immár a második vendégposzt szerzője is. Antóniáról írtam már egy korábbi posztban, akkor egy remek gombapaprikást készített puliszkával. Most viszont a Zöldfűszerrel ízesebb az étel! játék győztese lett a finom bablevesével a múlt héten az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban. A játék szabályai szerint, azt az ételt, amelyik a legtöbb lájkot gyűjti be, közzéteszem a blogomon. 

Sárgabarackos lepény

Egyik kedvenc süteményem, amiből sosem tudok eleget sütni, pedig a nagyját mindig én eszem meg. A gyermekeim ugyanis nem édesszájúak, ebből a süteményből is csak szerényen egy-két szeletet vesznek, a többi marad nekem. Na jó, nem mind nekem, mert rendszerint szoktam adni belőle szomszédoknak, ismerősöknek. Épp ezért dolgoztam ki a nagytepsis változatát, hogy jusson is, maradjon is. A nagy tepsit az elektromos sütő saját, mélyebb tepsijére értem - ami jó méretes - ezt szoktam telepakolni barackos lepénnyel és másnapra rendszerint morzsája sem marad.

Töltött tojás karfiollal

Ez az egyik kedvenc ételem így nyár elején, amikor már megjelenik a friss, nyári karfiol. A receptje édesanyámtól származik, hajdanán ő készített ilyen finomságokat, hogy ő kitől tanulta, azt nem tudom, de az is megtörténhet, hogy ő találta ki.

Tárkonyos-zöldhagymaszáras omlett

Jó kis vacsora vagy reggeli a fenti étel, a története pedig a gyerekkoromig nyúlik vissza. Hasonló tojásrántottát ugyanis édesanyám készített hajdanán, így ilyenkor nyár elején, amikor már volt a kertben zöldhagymaszár és a tárkony is bokrosodott. Illetve, a tyúkok is tojtak annyit, hogy nem kellett a tojást spórolni egy kis galuskára vagy palacsintára. No, ilyenkor készített édesanyám olyan rántottát, amibe bőságesen zöldhagymaszárat és tárkonylevelet vágott, de ezt csak úgy simán belekavarta a felvert tojásba, aztán megsütötte. Így a rántottában lévő zöldeknek volt egy enyhe nyersessége, amitől még finomabb volt. Ezt aztán hol friss kenyérrel ettük, hol puliszkával annak függvényében, hogy hétköznap vagy vasárnap készült a rántotta. Hétköznapokon ugyanis hamarabb volt friss kenyérrel, vasárnap pedig finomabb volt puliszkával. Hozzá rendszerint cukros saláta járt a gyérítésből, vagyis azokból a zsenge salátalevelekből, amiket gyomlálás közben szedtek ki a kertből. Most viszont a Székely Konyhába készítettem, és ezért megpróbáltam kicsivel dizájnosabban tálalni, cukros saláta helyett pedig paradicsomsalátát készítettem hozzá. 

Izsóppal pácolt tarja tabuléval - Vendégposzt

Ezt az ételt most azért osztom meg, mert remek lehet és mert egy számomra kedves személy készítette. Endes-Ábrahám Ibolyát sok évvel ezelőtt ismertem a Gyulafehérvári Caritas sajtósaként,  aki már akkoriban nagyon határozott fiatal hölgynek tűnt. Jó volt vele dolgozni, mert mindig pontos és precíz volt, amit megígért, azt megcsinálta. Aztán egy ideig nem találkoztunk, ám, amikor újra feltűnt, akkor úgymond a főnökömként láttuk viszont egymást. Mi tagadás a főnök-beosztotti viszonyban kissé ballábbal indítottunk mindketten, de hála Istennek, mindkettőnkbe szorult annyi józan paraszti ész, hogy a kezdeti csorbát nagyon hamar "kikalapáljuk". Utána barátivá alakult a viszonyunk és ez megmaradt azután is, hogy ő elment a kiadótól. Mindeközben megtudtam róla, hogy nagyon jól főz, az egészséges táplálkozás híve, ételeiben mindig nagyon sok zöldség szerepel, ugyanakkor egy igazi ínyenc is, bátran és ügyesen használja a legkülönfélébb fűszereket. A képen látható étel egy remek lenyomata Ibolya konyhájának, hiszen bravúros ügyességgel házasította össze a székely konyha egyik kedvenc ételét, a tarjából - vagy ahogy mi, székelyek mondjuk, nyakas karajból - készülő flekkent az arab konyha zöldfűszeres salátájával a tabulével, ezáltal egy sokkal könnyebb ételt kreálva, mint a hagyományos.

Rántott zöldséges-húsos krumpligombóc - Vendégposzt

Megvallom őszintén, végigizgultam a hét végén a lájk-szavazást az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban, mert nagyon szurkoltam Boncuț Jolánnak, hogy a képen látható ételével ő legyen az abszolút győztese a Zöldfűszerrel ízesebb az étel! játék legújabb fordulójának. Jolit ugyanis gyerekkorom óta ismerem, egy évvel járt fölöttem az elemiben, és fiatalkorunkban többször is buliztunk egy társaságban. Aztán mindketten férjhez mentünk, jöttek a gyerekek, a munka, karrier, stb., így kissé eltávolodtunk egymástól mindazonáltal, hogy egy városban élünk. Ettől függetlenül, ha néha összefutottunk az utcán, soha nem mentünk el úgy egymás mellett, hogy két szót ne váltsunk egymással. Most pedig nagyon örülök, hogy az ő egyik remek ételét oszthatom meg veletek, mert Joli "pimaszul" jól főz, és tálalásban utolérni soha nem fogom, olyan gyönyörű asztalokat oszt meg néha a csoportban.

Sajttal és paprikával töltött csirkemell-rolád masnitésztával és kapros sajtmártással

Igazából ez úgy kezdődött, hogy megtetszett Bajkó Ildikó sajttal és sonkával töltött zöldfűszeres sajtmártásos karajtekercse, s gondoltam, elkészítem. A gond ott kezdődött, hogy nem volt karajom, volt viszont csirkemellem. Nosza, ezt is meg lehet tölteni - gondoltam - amúgy minden egyéb hozzávalóm volt, kivéve a zöldfűszereket, amiből csak kaprom volt. Így hát nekiláttam, közben félúton kitaláltam, hogy készítek hozzá masnitésztát, ugyanis épp akkor hozott a kollégám húsz darab házi tojást.

Mentás-hüvelyes zöldborsókrémleves baconcsipsszel

Az egész azzal kezdődött, hogy miközben szerkesztettem a Székely Konyhát kiderült, hogy hiányoznak ételek. Természetesen, valami újdonság, valami friss kellett, így hát egy reggel elindultam szétnézni a zöldségesnél. Itt pillantottam meg a hüvelyes zöldborsót, amiből rögtön tele is pakoltam egy zacskót, aztán hazafelé tartva már azt is tudtam, hogy hüvelyes zöldborsólevest fogok főzni, s ehhez van is egy jó recept az Erdély ízőrzők újdonságokkal csoportomban. Nosza, hazaérve íziben keresgélni kezdtem a receptet, de nem találtam, aztán gondoltam egy merészet, hogy tudok én recept nélkül is egy jó levest főzni. Kezdtem pucolni a zöldborsót és láttam, sok közte az élénkzöld hüvely, ami épp, hogy kezdett szemesedni. Így ezeket külön válogattam, és főztem belőle egy krémlevest.

Csirketorta vajban párolt újkrumplival és kapormártással

Egyszer valamikor nagyon rég, még blogolós korszakom legelején valakinek a blogján ráakadtam a csirketorta receptjére. Mivel megtetszett, íziben el is készítettem, aztán néhány évre rá egy buli alkalmával villantottam nagyot vele, utána pedig egyszerűen megfeledkeztem róla. Aztán megint előbukkant ez az étel a Főzz a "semmiből"! játék kapcsán, egy kedves ismerősöm, Mayer-Farkas Ildikó készítette el. Már akkor eldöntöttem, hogy az első adódó alkalommal újra elkészítem, de ezúttal főételként körettel fogom tálalni. Az alkalomra nem is kellett sokat várnom, hiszen szerkesztenem kellett a Székely Konyhát, és kiderült bőven akad hely a készülő lapszámban ennek az ételnek is. Így hát elkészítettem a képen látható változatban, vajban párolt újkrumplival és kapormártással. Még annyit, hogy a kapormártás nektek köszönhetően, Kedves Olvasóim, jutott eszembe, hiszen nekem is feltűnt, milyen sokan kerestetek rá az utóbbi hetekben.

Kakukkfüves-petrezselyemzöldes gombapaprikás puliszkával - Vendégposzt

Jöjjön még egy vendégposzt, egy számomra igencsak kedves embertől, Balassy Antóniától, akivel ugyan személyesen nem ismerjük egymást, de a Facebook valahogy egymás közelébe sodort bennünket. Ez is szép bizonyítéka annak, hogy lehet közöttünk akárhányezer kilométer és elválaszthat bennünket akárhány országhatár, a hasonló gondolkodású, hasonló módon érző emberek úgy is egymásra találnak. Így én ezzel a poszttal emlékezem az Összetartozás-napjára... 

Arancini bazsalikomos-oregánós paradicsommártással - Vendégposzt

A Zöldfűszerrel ízesebb  az étel! játék egyik legfigyelemreméltóbb ételét Balázs Éva, az Ízek és ízlések című blog szerzője készítette ezáltal megnyerve a kiírás második heti fordulóját. Megvallom őszintén, nagyon izgultam, hogy nyerjen ez az étel, mert igencsak jól néz ki a tányéron, és szívesen elkészíteném én is alkalomadtán. Éva blogján nézelődve derült ki, hogy bizonyos értelemben rokon lelkek vagyunk, ugyanis mindketten művészetként tekintünk a konyhaművészetre. Egyébként érdemes az Ízek és ízlések blogon alaposabban is szétnézni, mert rengeteg ízletes ételt és süteményt lehet találni szép tálalásban, jól készült fotókon. Az eredeti recept itt olvasható.

Fűszeres bodzaszörp - Vendégposzt

Itt a bodzaszezon, így annak is elérkezett az ideje, hogy finom bodzaszörpöt készítsünk. Szoktam én is készíteni, viszont Szász Veronika barátnőm receptje igencsak megtetszett, s az idén minden bizonnyal ez alapján a recept alapján fogom készíteni. Szász Veronkával a sors valamiképpm az intereten boronált össze bennünket a sors, de hamar kiderült, hogy több közös ismerősünk is van. Aztán egy ködös decemberi napon találkoztunk is a városunkban zajló disznótors fesztivál ürügyén, amelyre ő is eljött a férjével együtt. Azóta meghívtam a főzőműsoromba is, magyarán együtt is főztünk. 

Sajtos-sonkás karajtekercs zöldfűszeres sajtmártással - Vendégposzt

Mint korábban már említettem, a Főzz a "semmiből"! játéknak akkora sikere lett, hogy közkívánatra újabb játékot indítottam Zöldfűszerrel ízesebb az étel! címmel. Azt gondoltam ugyanis, hogy épp most terem az a rengeteg illatos, ízes zöldfűszer, amiket mi Erdélyben nagy előszeretettel használunk, és talán a magyarországi testvéreink sem veszik rossz néven, ha kissé beleláthatnak ebbe a változatosságba. Az első hét abszolút győztes receptje Bajkó Ildikó a képen látható étele lett, ami nemcsak a különleges ízeivel hívja fel magára a figyelmet, de a szép tálalással is. Ildikót egyébként nagyon régóta ismerem, hiszen nemcsak egy városban élünk, de viszonylag közel is egymáshoz. Személyében egy végtelenül szerény embert ismerhettem meg és egy remek tanárt, aki nagyszerű környezetvédelmi táborokat szervez nyaranta a diákjainak. A lányom - de azt hiszem a fiam is - több táborában részt vett, és mindig maradandó, jó élményekkel tért haza. Mi több, újságíróként több táborába ellátogattam, és írtam róla. Nem egy alkalommal a főztjét is megkóstolhattam, hiszen Ildikó táborainak egyik jellegzetessége az volt, hogy a tanárok a diákokkal közösen főztek, és azt fogyasztották el.  

Tejbegríz - Vendégposzt

Íme a Főzz a "semmiből"! játék utolsó fordulójának győztes étele a képen látható tejbegríz, amit Kastal Katalin készített. Úgy érzem ez az étel méltó befejezése ennek a játéknak, hiszen ennél egyszerűbb, ennél kevesebb hozzávalóból készülő étel nem sok van. Jövő héten már az újabb játék győztes ételei jelennek meg vendégposztként a blogomon, természetesen tarkítva a saját ételeimmel. A játékról bővebben a Facebook-oldalamon olvashattok, az erről szóló bejegyzésben, illetve ha részt kívántok venni benne, akkot csatlakozzatok az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomhoz.

Csirketorta - Vendégposzt

Megint vendégposzt következik, méghozzá egy kedves, régi, városombéli ismerősöm, Mayer Farkas Ildikó csirketortája, ami többek tetszését elnyerte. Mi tagadás, az enyémet is, ezért blogolom be.

Tojásfasírt - vendégposzt

A Főzz a "semmiből"! játék utolsó fordulóját - amely az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportomban zajlott - Bíró Sára, az egyik kedves bloggertárs nyerte megosztva egy Kastal Katalinnal, akinek a receptje csütörtökön fog megjelenni a blogon. Úgy gondolom, hogy a képen látható tojásfasírt egy olyan étel, ami sokat elárul a készítőjéről. Sára blogján ugyanis rengeteg egyszerű, praktikus, jó ízű ételt lehet találni, de külön oldalon foglalkozik az egészséges életmóddal is, tanáccsal ellátva azokat, akik kérdéseikkel felkeresik. Érdemes tehát felkeresni és kicsit beleolvasgatni a Keva Blogba, de vigyázzatok, mert ottragadhattok, s úgy jártok, mint én: elkezdtek egy blogbejegyzést délután, majd öreg este befejezitek. Az eredeti receptet itt olvashatjátok, de alább én is leírtam.

Fasírt krumplipürével és paradicsomszósszal

Ez megint egy jó múltidéző kaja. Annak idején még csíki diák koromban vasárnapi ebédre kaptuk többször is ezt az ételt. Igen, mert abban az időben nem futottunk haza minden hét végén a bentlakásból, azaz a kollégiumból, havonta egyszer mehettünk haza és akkor is engedélyt kellett kérnünk a nevőlőnőtől, az osztályfőnöktől és az igazgatótól. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunk a bentlakásban, és mindig szeretettel gondolok a konyhás nénikre, akik igyekeztek minden körülmények közepette finoman, háziasan főzni nekünk. Igaz, most kissé szomorú vagyok, ugyanis holnap lett volna a 40 éves érettségi találkozóm, ami emiatt a fránya vírusmizéria miatt elmarad. De jó, hogy valamiképp úgy jött ki a lépés, hogy ez az étel pont most került sorra, hiszen bentlakó társaim közül, bizonyára többen is örülni fognak neki. Tódor Enikő barátnőm mindenképp, hiszen ő kérte is ezt a receptet.

Kolbászos hagymamártalék puliszkával - vendégposzt

A hagymamártalékot tulajdonképpen a szegénység és nincstelenség hozta létre, hiszen akkor is enni kellett, amikor szűken volt a hús. Bizony, hiszen a Szász Veronika hagymamártaléka már egy gazdagabb változata az ételnek, hiszen van benne kevés kolbász is, de ez az étel legtöbbször kolbász vagy bármilyen más húsféleség nélkül készült. Az egyszerű gazdálkodó emberek kamaráiban ugyanis kukoricaliszt többnyire volt, hagyma is akadt a pincében, a tejföl nem volt probléma, mert egy-két tehénke is volt az istállóban. Ehhez még csak egy kis zsiradék kellett és máris össze lehetett ütni egy jó meleg vacsorát vagy éppenséggel villásreggelit. 

Gyros - vendégposzt

Az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportban zajló Főzz a "semmiből"! játék múlt heti abszolút győztese a képen látható gyros, amit Bíró Mónika készített. Megvallom őszintén, soha nem készítettem ilyen ételt, kóstolni is talán egyszer kóstoltam Bukarestben, amikor az akkoriban ott dolgozó fiamat meglátogattam. Amit ott kóstoltam pitába volt töltve és rettentően nehéz volt úgy enni, hogy ne szotyogjon a ruhádra a hús, a krumpli, a mártás, stb., talán emiatt nem vonzott, hogy én is elkészítsem. Pedig az íze nagyon finom volt, s most, hogy megláttam Mónikánál, hogy ezt lényegében tányéron is lehet tálalni, megjött a kedvem hozzá, s még az is lehet, hogy valamikor elkészítem.

Tárkonyos pityókaleves gazdagon, füstölt kolbásszal

A pityókaleves (krumplileves) minden formáját nagyon szeretem és bármikor meg tudnám enni. A tárkonyos pityókaleves pedig az a változata a pityókaleveseimnek, amit a legtöbbféle változatban készítek. Ez többnyire a pillanatnyi hangulatomtól függ, na meg azoktól az alapanyagoktól, amik épp a hűtőmben vagy a kamarámban találhatók. Így szokott készülni, füstölt hússal, füstölt kolbásszal, sonkalében hússal vagy hús nélkül, de néha csak úgy magára is hús-, kolbász- és sonkalé nélkül. Van, hogy a krumplin és fokhagymán kívül - amik meghatározói a tárkonyos pityókalevesnek - kerül bele hagyma és sárgarépa is, de olyan is van, hogy egyik sem. Alább egy olyan változat receptjét olvashatjátok, amiben a kolbász mellett van hagyma és sárgarépa is.

Flekken krumplisalátával

Sokféle flekkent kóstoltam életemben jókat és kevésbé jókat, sőt, határozottan rosszakat is, de számomra A FLEKKEN - így csupa nagybetűvel - továbbra is az, amit szüleim készítettek gyermekkoromban. Igen, ez nálunk rendszerint koprodukció volt, édesanyám készítette elő és pácolta, édesapám sütötte meg. Nyilván ehhez még hozzátartozott a kirándulás is, legtöbbször csak a közeli hegyoldalba, ahová kihurcolkodtunk mindenféle kellékkel, na meg természetesen szüleim barátaival egyet flekkenezni. A kellékek közül  a legfontosabb egy állítható lábú tepsi volt, amit édesapám tervezett és kivitelezett, aminek a lényege az volt, hogy bármilyen terepen vízszintesre, úgymond vízmértékbe tudta állítani a tepsit. Most is előttem van, amint a ropogó tűz mellé térdelve állítgatta édesapám a tepsi lábait, amiben akkor még csak víz gyöngyözött, aztán amikor megfelelőnek találta, egy határozott mozdulattal a tűz mellé loccsintotta vizet, amivel egyúttal ki is öblítette a tepsit. Utána jött bele a zsír, majd az édesanyám által pácolt flekken, majd a bor, végül miután a flekkent kiszedték a tepsiből hasábokra vágott pityókát (burgonyát) is sütöttek a finom, flekkenzsírban. Míg minden elkészült, nagy tál salátát is összeaprítottak az asszonyok, s olyant ettünk belőle, hogy a hasunk is félreállt tőle. Persze az étvágyhoz kellett friss levegő is a fenyvesek aljáról, arról nem is beszélve, milyen sokat hozzáadott a flekken ízéhez a száraz, fenyőgyantás fának a füstje, ami óhatatlanul átjárta a készülő húst. Sajnos, ez utóbbi ízt nem adja vissza az alábbi flekken, de attól még finom, "steril" körülmények közepette készítve is. 

Karalábé-krémleves rizses húsgombóccal

Amikor ezt a levest főztem álmomban sem gondoltam, hogy nemsokára két hónapnyi bezártságra leszek kárhoztatva. Igazából azt sem tudom, mire gondoltam, de erre nem, az biztos. Ezt a levest készítettem ugyanis a kis főzőműsorom utolsó előtti forgatásán, s bár akkor már meglehetősen vészjósló hírek terjengtek a világméretű járványról, valamiképp reménykedtünk benne, hátha minket elkerül. Lényegében, részben igazunk lett, hiszen mi kis városkánkban még mindig nem jegyeztek egyetlen koronavírusos fertőzést sem, de attól a kijárásra való korlátozások ránk is ugyanúgy érvényesek, mint azokban a településekben, ahol van ilyen beteg. Na, de ettől függetlenül ez egy egyszerű és finom leves, aránylag kevés hozzávalóból és pompásan beleillik a túlélőkaja-sorozatomba. 

Cukkinispagetti töltött gombával - vendégposzt

Egy kedves szölőfalumbeli régi ismerős felnőtt lánya is nagyon ügyeskedik a konyhában, ez az étele pedig kifejezetten megtetszett nekem. Az egyszerű, egészséges és nagyon kevés alapanyagból összerakható ételt Tódor-Ciuche Andrea készítette. Próbáljátok ki, nagyon ígéretes kombináció!

Békaszáj - vendégposzt

Még tart a karantén é s folytatódik a Főzz a "semmiből"! játék is. A múlt heti kiírás abszolút győztese pedig egy sütemény lett, nem véletlenül, hiszen ennél egyszerűbb, kevesebb hozzávalóból készülő süti aligha akad. A képen látható békaszáj nevű süteményt pedig Horváth Ildikó készítette. 

Apró fasírt

Jó fasírtot sütni nem is olyan egyszerű... Legalábbis erre jöttem rá miután kóstoltam néhány rágós, meglehetősen nehezen fogyasztható fasírtot. Először is a fasírt úgy jó, ha kívül ropogós a kérge belül pedi omlós, puha. Ehhez viszont jól meg kell választani hozzá a húsfélét, és megfelelő arányban kell hozzákeverni a lazításképpen szolgáló zöldségfélét, de a fűszerezésre is nagyon vigyázni kell, nem szerencsés, ha valamelyik fűszer íze nagyon kiérződik belőle. A sütése körül is rengeteg mítosz kering. Az egészséges táplálkozás hívei esküsznek arra, hogy nem jó zsiradékban sütni a fasírtot, mert rákkeltő anyagok képződnek a kérgén, és ezért sütőben zsiradékmenetesen sütik. Nem rossz az ilyen fasírt sem, de nem ugyanaz az íze, és főképp az állaga. Másrészt, ha sütéskor figyelünk, nem égetjük meg a húst, akkor kevesebb rákkeltő anyag keletkezik rajta, de már az is igazolt tény, hogy abból az egészségre káros anyagból komoly mennyiségeket kell fogyasztani ahhoz, hogy valóban betegséget okozzon. Semmiképp sem annyit, amennyit elfogyaszthatunk mondjuk ha netán havonta egyszer ennénk fasírtot nagyobb mennyiségben.

Borsos tokány puliszkával

A borsos tokány tulajdonképpen a mocskos tokányként, lesipecsiként vagy mészáros tokányként ismert disznótoros étel az a változata, amikor nem disznóvágáskor készül. Közismert tény, hogy soha nem lehet olyan finom tokányt készíteni, mint disznóvágáskor a friss, még meleg húsból. Ezért is nevezik bizonyos vidékeken mocskos tokánynak a disznóvágáskor készített tokányt, aminek késznek kell lennie, mire a mészáros befejezi a munkáját. Természetesen, hasonló tokányt lehet készíteni disznóvágástól függetlenül is, de már nem lesz ugyanolyan az íze - ezért nevezzük borsos tokánynak.

Babérleveles pityókaleves buggyantott tojással

Ezt a levest a szükség hozta létre. Vagyis valamikor nagyon régen, amikor a gyermekeim még serdülőkorúak voltak, egyik este - mint máskor is rendszerint - főztem. Közben egyeztettem velük, mi is legyen a másnapi ebéd, mit ennének szívesebben - mindig megkérdeztem tőlük, így könnyebb volt nekem is. A babérleveles pityókalevesre esett a választás, igen ám, de amikor hozzáfogtam főzni, kiderült, hogy eléggé híg levesecske lesz, mert kevés pityóka (burgonya) van itthon. Ahhoz késő volt már, hogy bármelyik gyermekemet is riasszam az üzletbe bevásárolni, így valami megoldást kellett találni, hogy egy töményebb, táplálóbb levest hozzak létre. Kitaláltam, hogy majd tojást buggyantok bele, hiszen abból több is volt. Így került másnap mindenki tányérjába egy buggyantott tojás a babérleveles pityókalevesbe. Ez aztán annyira megtetszett a gyermekeimnek, hogy amikor következőben megint babérleveles pityókalevest főztem, rákérdeztek: miért nincs benne tojás?

Szabógallérleves - vendégposzt

Ha létezik internetes barátság, ami adott pillanatban materializálódott és jól sült el, akkor a kibédi Borbély Irénnel szövődött barátságom ilyen. Igazából már azt sem tudom, mikor kezdődött, azt tudom, hogy a Facebook-on kezdtünk adott pillanatban a csetablakon keresztül beszélgetni, amit aztán követett az, hogy Irén minden ősszel meglep egy vedernyi friss gyümölccsel és zöldséggel, amik rejtélyes körülmények közepette mindig eljutnak hozzám. Egy személyes találkozást is sikerült megejtenünk egyik télen, amikor a fiammal és aggastyánkorú keresztanyámmal Marosvásárhelyre jártunk orvoshoz és mindig Kibéden mentünk át. Akkor győződhettem meg arról, hogy Irén tényleg az, akinek az interneten tűnik, de akkor volt alkalmam megkóstolni Irén főztjét, mert ugye tisztességesen kitett magáért. A vendglátást nem részletezem, tény, hogy Irén piszokul jól főz. Az alábbiakban a szabógallérlevesét ismerhetitek meg, ami egy kiváló, egyszerű, de sajnos már-már feledésbe merülő étel. 

Csirkefasírt natúrburgonyával és sóskamártással - vendégposzt

Még a kijárási korlátozás elején hirdettem egy játékot Főzz a "semmiből"! címmel, amelyben arra hívtam az Erdélyi ízek újdonságokkal csoport tagjait, hogy készítsenek egyszerű ételeket, olyanokat, amelyeket a legtöbb háznál lévő tartalékokból elő lehet állítani. Nos, a játék kissé ellaposodott, ezért döntöttem úgy, hogy felrázom azzal, hogy naponta nyertest hirdetek, majd hét végén a csoport dönt arról, ki legyen az adott héten az abszlút győztes. Az abszolút győztes jutalma, hogy vendégposztban közzéteszem az ételét a blogomon - így a képen Kiss Nagy Gyöngyvér ételét láthatjátok, alább pedig a receptet is megtaláljátok.

Kovászos kicsi kürtős

Kísérletezgetem, ha már a kijárási korlátozás miatt időm is van rá. A múlt hét végén a kicsi kürtősömet kovászosítottam, azaz a régi jól bevált kürtős receptemet variáltam át élesztősről kovászosra. Előtte azonban kovászos fánk recept iránt érdeklődtem, hiszen az én élesztős kürtős változatom csupán a formázásban tér el a fánktól. Kaptam is néhány receptet, de mindegyikben azt láttam, hogy vagy egy tojássárgájával több, de fél deci tejjel kevesebb van benne, mint az én receptemben, vagy egy tojássárgájával kevesebbet, és fél deci tejjel többet tesznek a tésztájába, mint ahogy én szoktam az élesztősben. Így hát a saját élesztős kicsikürtős-receptemet alakítottam át kovászosra. Mondjuk, a formázáson még van némi dolgoznivalóm, de ez nem a kovász hibája, hanem az enyém, és összességében a végeredménnyel nagyon is elégedett vagyok.

Tojásos csirkemájtekercs

Igaz, hogy még húsvétra készítettem ezt a tojásos csirkemájtekercset, mert alkalomhoz illőnek gondoltam, de lényegében bármikor elkészíthető bármilyen családi ünnepre. Előnye, hogy nagyon költséghatékony, hiszen semmi más nem kell hozzá, csak maréknyi csirkemáj - de megteszi a tegnapi májtokány-maradék is - és néhány tojás, mert a többi kikerül úgymond a konyhai alapkészletből. Azt ne kérdezzétek, honnan van a recept, úgy rémlik, valahol állófogadáson ettem valami hasonlót, aztán hazaérve megpróbáltam leutánozni. Ennyire sikerült. 

Zöldborsófőzelék pirított szalonnával

Ez az a zöldborsófőzelék, amit ritkán szoktam főzni, mert bentlakó (kollégista) koromban igencsak meguntam. Mondjuk nem véletlenül, hiszen a menzán olyant főztek, hogy sok rántásban úszott néhány borsószem. Emiatt inkább a saját anyagával sűrített zöldborsófőzeléket kedvelem és készítem, most viszont nem olyan időket élünk, hogy a zöldborsót csak úgy "pazaroljuk" a főzelékbe, spórolni kell ezzel is. Nos, igyekeztem minél vékonyabb rántással készíteni, hogy ne legyen menzaízű, jó volt, elfogyott, de kétlem, hogy olyan hosszan tartana a kijárási tilalom, hogy még egyszer főzzek. Ettől függetlenül, akit nem zavar, hogy rántásos, föltétlenül próbálja ki, mert ez egy jó kaja.

Kenyerezzünk!

Mivel az utóbbi napokban nagyon sokan érdeklődtetek a kovászos kenyér készítéséről és egyáltalán a kovászolásról, ma nem a FŐZZ A "SEMMIBŐL"! játék legjobb receptjeit osztom meg a blogomon, hanem minden információt leírok, amit pillanatnyilag tudok az otthoni kenyérkészítésről. Jelzem, hogy folyamatosan tanulom a kenyérkészítés fortélyait én is, de mindent leírok, amit ma tudok.